Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

Tanulmány a hazai belvízrendezésről 81 (Mindkét egyenlet felállítása a természetes állapotú talaj helyszínen meghatározott víztartó képessége alapján történt.) HVf.i. = 5,2 hy 3. HVo.h. = 4 hy + 2 4. amely utóbbi érték szélsőségesen száraz esztendőkben kisebb is lehet: HV

0.„. = 4 hy 5. A különböző növények gyökereinek szívőereje változó érték s így a fenti HV egyenlet is csak a kísérleteknél szereplő búzánál érvényes. Tekintettel arra, hogy a szívóerő növények szerinti változása a felszabaduló, illetve a fel nem szabaduló vízmennyiségnek viszonylag kicsi volta miatt nem játszik nagy szerepet, a fenti HV egyenletet elegendő megbízhatósággal általánosíthatjuk az összes mezőgazdasági növényekre. Az egyenletekben szereplő higroszkóposság (hy) a légszáraz talaj nedvesség tartalma (50%-os kénsav gözterében), mely nedvesség a természetben legfeljebb a legfelső párolgásnak kitett rétegben fordul elő. A hy állandó taliajérték, mely jellemzője egyrészt a talajszemcse szívóerejének (a kapilláris potenciálnak CP): (ahol W a talaj nedvességtartalma); másrészt jellemzi a 8—10%-nál kisebb .humusztartalmú talajok kötöttségét: A •— 10,02 hy + 5,02 ahol A az agyagtartalmat jelenti. A 3,5 hy-nál nagyobb kötöttséggel jellemzett talajok (40% agyagtartalom) vízgazdálkodásában a nehézségi erő már nem működik, itt már csak a talajszemcsék vízszívó ereje mozgatja a vizet. Mint a 2. ábra mutatja, a kísérleti eredmények eltérő összefüggéseket adtak. A továbbiakban elfogadjuk az öntözésügyi Hivatal által végeztetett kísérletek eredményét (a 2. és 4. egyenletet), amely közel egyértelmű volt az összes alföldi talajtípuson és amely eredmény a hasznosítható vízmennyiség meghatározásában nagy előnyöket rejt magában. Nevezetesen a holtvíz és a vízkapacitás különbsége megadja a növények által hasznosítható vízmennyiséget (DV): VK — HV = DV. Ennek értéke a második és negyedik egyenlet különbsége alapján 10 súly%, független a talaj kötöttségétől! 6 /