Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

78 Salami n Pál segítségével illesztjük be a teljes vízjátékot felölelő vízgazdálkodásba. Ismertetjük először a belvízlevezető rendszerek bemutatásánál szükséges elemeket: 1. A talaj természetes vízgazdálkodását, amelyre felépítjük rendszerünket; 2. a belvíz kifejezés fogalmát az általános vízgazdálkodásnak megfelelő tágabb értelemben; 3. a vízgazdálkodási egyenletet, melynek keretébe illesztjük a tározó vagy tökéletes belvízrendezést. Az elemek ismeretében bemutatjuk a helyes és helytelen belvízlevezető rendszereket, a magyar belvízrendezési viszonyokat és azon szervezeti felépítéseket, melyek szükségesek a legjobb belvízlevezetőrendszer bevezetéséhez. 1. A talaj természetes vízgazdálkodása. A talaj természetes vízgazdálkodása a talajok fizikai, kémiai és kolloidkémiai tulajdonságai alapján önműködően szabályozza a levegő és víz egymáshoz való viszonyát, azaz megfelelő mennyiségű vizet tároz s ugyanakkor elegendő levegőt is biztosít a talajhézagokban a talajélethez, a gyökérzet és ezeken keresztül a növényzet fejlődéséhez. Ezt a tevékenységet a legkülönbözőbb talajoknál is azonos mértékben fejti ki. Miként éri el ezt a mezőgazdasági termelés szempontjából oly fontos működést? Választ adhatunk, ha követjük a csapadékvíz útját attól a pillanattól kezdve, mikor a talajon megjelenik. Kiindulunk a csapadékvíz azon részéből, amelyet süllyedő, illetve szivárgó víznek nevezünk. Ez a víz a természetes vízgazdálkodásnak a mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb eleme. A süllyedő vízből a talajban raktározható hasznos vízmennyiség a talaj termékenységének döntő tényezője, mert a magyarországi szélsőséges csapadékviszonyokat csak a tározó időkből származó és a termőtalajba raktározott víz egyenlítheti ki. A süllyedő víz útját a talaj adottságai határozzák meg. A talaj kicsiny, szilárd alkotórészei által meghatározott hézagok vizet vehetnek fel, vizet tározhatnak oly mértékben, mint azt térfogatuk megengedi. Ez a víz különböző módon kerülhet a pórusokba, 1". a csapadékból süllyedés és szivárgás útján; 2. a talajhézagok levegőinek vízipáráiból lecsapódás útján; 3. a talajvízből, akár hajcsöves emelkedés, akár (a helyi csapadéktól függetlenül) a talajvíz szintjének emelkedéséből. Következőkben eltekintünk a lecsapódó és a talajvízből származó vizektől, egyrészt, mert az előzőek kicsinységüknél fogva elhanyagolhatók,