Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában 357 A többi kijelölt pont. Vitális szerint (22.) a budai, dunamenti termális vonaltól a hegység belseje felé haladva, mesterséges feltárásokkal őskarsztvíz bárhol feltárható. Természetes, hogy a gazdaságok szempontjából inkább a hegyek lábánál, a lesüllyedt medencékben kell keresni a feltárás lehetőségeit (p. 290). Vízkeresésre a budai oldal belterületén levő lapályos részeket ajánlja. Schmidt viszont azt mondja, hogy a triász mészkő nem tekinthető vízzel telt szivacsnak, mely vizet annak felnyitásával azonnal leadja. A mészkőben tehát aránylag kevesebb barlangjárat van. De (15, p. 155) jól tudja, hogy a bányában való vízbetörések okozói nem azok az elszigetelt üregek, barlangok, amelyeket csak vetődések mentén tételezünk fel, hanem itt földalatti üregekkel, csatornákkal van dolgunk, ezek nagy üregekkel és kilométeres járatokkal lehetnek kapcsolatosak. Tehát, karsztvizet kereső fúrás, vagy akna létesítése alkalmával remény van arra is, hogy az esedékes vetőt a fúrással harántolva, nem kapunk megfelelő vizet vezető járatot, továbbá véletlen szerencsétlenség folytán, mivel az előre nem látható, esetleg csak hosszabb várakozás után sikerül egy-egy kiadósabb vizet vezető járatra bukkanni. Nagyobb sikertelenség esetén sor kerülhet a szűk járatoknak más úton való tágítására is. * A továbbiakban a triászvíz feltárási helyeit a Budai-Pilisi hegység dolomit- és dachsteinmészkőből álló alaphegységi rögeihez közel, de a gazdaságosság szempontjából alacsonyabb tengerszintfeletti magasságban, a feltételezett karsztvíztükör felett mintegy 30—60 m magasságban jelöltem ki az A, B, E... pontokat. A triászvízkori kőzetek felszíni előfordulásaitól azért nem lehet messze menni, nehogy túlságosan mélyre kelljen lefúrni, mint ahogy arra a budakalászi szénkutató mélyfúrás a jó példa, ahol 352 m mélységben ütötték meg a karsztos alaphegységet. Azonkívül, a másodkori hegyrögökhöz közel, jobban meg lehet ütni az alaphegységet körülhatároló és rögökre tagoló, hatalmas vetődéseket. E vetők mentén valószínűleg vannak nagyobb vizet vezető járatok s ezekben nagyobb arányú a vízmozgás. A vízkitermelésre kiszemelt helyeket még egyszer áttekintve, a következtőket lehet elmondani. „A" pont: Péterhegy déli lejtője, 150 m a t. sz. í. 0'

1 60° lejtésű aknát alkalmazva, ez pár m lösz és vékony kiscelli agyagrétegen áthaladva, a dolomitban haladna lefelé. A 250 m mély lejtakna már —60 m-re menne le, tehát a tenger szintje alá. „B" pont: Ürömi kálvária. A hegy délnyugati oldalán, 150 m-re van