Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában 349 karsztos hegységben levő repedések, hasadékok általában olyan csekély kíterjedésüek, hogy azokon át a víz csak szivárog a mélység felé. Útközben azután egy-egy üreget, barlangot találva, azt évezredek alatt megtölti vízzel. A vízbetörések vize (15, p. 109.) a környező összes mészhegyek üregeinek egyszintig megtelt összefüggő víztömegéből ered ugyan, de ezek az üregek, barlangok nincsenek oly csatornákkal összekötve, hogy az egyiknek a vízveszteségét a másik víztömege gyorsan póto!ni képes volna. Ezek csak kisebb repedésekkel, hasadékokkal közlekednek egymással és a külszínnel, tehát úgyszólván külön-külön egyes szakadékok, barlangok. Vizük lehet rendkívül sok, de nem végtelen. A kifolyt karsztvíz pótlása (9.) valószínűleg más vidékről történik szakadatlanul. A távolabbi mészkő- és dolomithegyek a rájuk hulló, csapadékvizet elnyelik, gyűjtik, raktározzák s a föld alatt továbbítják a forrásokig, vagy a mesterséges vízelvonás helyéig. A víz mozgását biztosító járatok a mészkövön kívül a dolomitban is megvannak. A triászvíz szintje nyugatról keletre, a Duna felé lejt s hogy a Duna mély völgye a Budai hegységben kialakult karsztvízszintet a termális vonalon megcsapolja. Az itt kibukkanó víz a hévvizeket különböző mértékben felhígítja. Ismeretes az is, hogy a budai, rómaifürdői, csillaghegyi, nagyrészt karsztvízeredetű langyos források 34—43 mVperc víztömeget szolgáltatnak. (19.) Mindezekből nyilvánvaló a víznek a Budai hegység mélyén, a repedésrendszerek mentén nyugatról kelet felé. állandó áramlása. A hegység északi és déli peremén, mint már említettem, magasabb térszínen is, meg a mélység felé is, nagyrészt vizet rekesztő kőzetek zárják el a kivezető, vetődésmenti repedésrendszerek útját. A Budai hegység karsztvize tehát legkönnyebben keleten, a termális vonal hatalmas leszakadással jellemzett vetődésrendszere mentén szabadulhat ki a hegységből. VIII. A víz felszínének ingadozása. A budai termális vizek hőfokingadozását Horusitzky H. (23.) a karsztvíztükör ellenőrizhetetlen ingadozására vezeti vissza. T s c h eb u I 1 említi (3.), hogy a dorogi bányavidék egyik aknájában egyhónapos állandó szivattyúzás után s a szivattyút hirtelen megállítva, a felemelkedő víz az eddig ismeretes triászvíz tükre alatt csak 0.5—0.6 m-rel állapodott meg. Csak néhány nappal később emelkedett fel ismét az eredeti magasságra. Ez a késedelem az előző csapadékszegény évnek tulajdonítható, aminek eredményeként lassabban telt meg a víztartó. Schmidt szerint (15.) a dorogi szénbányászat területén az elfulladt Samu-aknában egy éven át mérték a karsztvíz szintjének változását. A vízszint az esősebb évszak után 5—6 hónapra mintegy 20—30