Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: Egy magyar falu ivóvízellátása

Egy magyar falu ivóvízellátása 329 nyitott kútban az út felvert pora, szennye a kút vizét állandóan „táplálja", természetesen baktériumokkal. De nehogy azt higyjük, hogy a világháború után létesült falurészben lényegesen kedvezőbb a helyzet. Igaz, hogy itt már csaknem kizárólag betongyürüs, úgynevezett „modern" kutakat találunk, de amint láthatjuk a következő képeken, ezekben sincs sok köszönet. A 8. sz. fényképen ilyen alig pár éve létesült betongyürüs kutat látunk. A kút nyitott, közvetlen a disznóól mellett fekszik, maga a vízkivétel primitív, s így nem lehet csodálni, ha vize ihatatlan. A 9. és 10. sz. fényképen a betongyürüs kutak egy haladottabb állapotát látjuk, ugyanis itt már a kút fölé, ámbár fedetlen, vízemelő szerkezetet építettek. Természetesen a disznóól és trágyadomb itt is a nyitott kút mellett van. A 11- és 12. sz. fényképen ugyancsak betongyürüs kutakat látunk s itt már a kutak le is vannak primitíven fedve, de a vízkivétel, az ól melletti telepítés, trágyadomb közelsége természetesen már eleve megpecsételi a kutak vizének rövid idő alatti elszennyeződését. A 13. és 14. sz. fényképeken, szomorú vigasztalásul bemutatom a községben létező összesen két előírásszerűen megépített kutat. A 14. sz. képen a MÁV aknás, lefedett, szivattyús kútját látjuk, míg a 15. sz. képen az 0. K. I. 1937-ben fúrt kútját. Sajnos ez utóbbi, ámbár helyes kivitelezésű, mint előadásom előtt 1—2 héttel a község főjegyzőjétől értesültem, már is (5 év alatt) elszennyeződött. Az elszennyeződés fő oka, hogy a kút csövezése nem volt megfelelő s a kút a község déli részén a már évtizedek óta elszennyeződött kutak körzetéber- iett telepítve. A harmadik csoportba sorozott kutak a község északi részén a Chorin bányatelepen vannak. Amint az 5. sz. ábrán látjuk, a kutak egy része itt is szennyezett, de hála Istennek ezeket nem használják, mert a bányatelep tulajdonosa, a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Rt. a bányatelepen, illetve a szénosztályozónál két rendesen megépített, aknás kutat létesített s ezekből látja el nagyrészt közcsapokon s kisrészt a házakba vezetett vízvezetéken a bányatelep lakóinak (kb. 700 fő) ivó- és használati vízszükségletét. Sajnos a bemutatott fényképek igen lesújtó, szomorú képet adnak Kisterenye község mai ivóvízellátásáról. Legyen szabad ezekután röviden vázolnom, hogy a szakember milyen úton-módon látja a község ivóvízellátásának kérdését megoldhatónak. Ha egy község, lakótelep, település, sőt legkisebb tanya ivóvízellátását akarjuk jól és radikálisan megoldani, elsősorban is ismernünk kell a környék részletes hidrogeológiai viszonyait, vagyis el kell készítenünk a környék hidrogeológiai térképét.