Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Moll Károly dr.: Magyar gyógyfürdők gyógyhatásai
318 Moll Károly dr. korlatokat ír elő az ember az ilyen betegeknek. Egyes külföldi fürdőhelyeken képesített gyógytornász ápoló vezetésével tornásztatják a vízben ezeket a betegeket. Ehhez persze langyos víz kell, hogy ki ne melegedjék túlságosan a tornászás közben a beteg. Erie nagyon alkalmas pl. a hévízi tó, ahol úszni is lehet. Az archimedesi törvény ezen gyógyászati jelentősége mellett azonban még fontosabb a víz nyomásának a szerepe a fürdőben. A víztömeg súlyával nyomást gyakorol a testre, ami nem közömbös a szervezet funkciói szempontjából. E problémára az a hévízi orvosi tapasztalatom vezetett rá, hogy a néhány napig fürdőző betegek azt jelentették szinte rendszeresen, hogy a cipőjük nagy lett, a lábuk lötyög benne, annyira megkisebbedett a lábtérfogatuk. Ugyanezt a kezükről nem jelentették. E sztereotip jelentés késztetett arra, hogy magyarázatot keresve e jelenségre, a víznyomás szerepére gondoljak. Kiszámítottam, hogy ha valaki a vízben állva 150 cm mélyen merül a vízbe, akkor minden négyszögcentiméternyi területére lábának 150 gr-nyi nyomás esik, ami minden cm-rel feljebb 1—1 gr-al csökken. Vagyis egy ideális massage-hatást fejt ki ekként a nyomás, ami a láb lágy részei között lévő testnedveket felfelé préseli és evvel csakugyan, megkisebbíti a láb térfogatát. Kiszámítottam, hogy egy normál lábfejre ekként kb. 54 kg-nyi nyomás esik. Természetesen csak az állva fürdéskor van ez így. Fekvő helyzetben egészen más viszonyok támadnak, mint majd látni fogjuk. E nyomó- és térfogatkisebbítő hatást bizonyítanom is kellett lábtérfogat mérésekkel, ami nagyon körülményes feladatnak látszott addig, míg egy olyan térfogatmérő eszközt nem sikerült egy technikus munkatársammal (Ráth mérnök) konstruálni, amivel a mérések könnyen és hamar el voltak végezhetők. E mérések azután valóban beigazolták a feltevésemet és kitűnt belőlük, hogy egy-egy fürdő alkalmával, ami fél, egy órát tartott a hévízi tóban, a rendes láb átlag 10—15 cm 3-t, a beteg, dagadt láb jóval többet —- volt olyan is, amely 53 cm 3-at is — apadt. A víznyomásnak, mint arra rámutattam, az említett feltűnő hatásán kívül a vérkeringésre kifejtett hatása is számbaveendő. Fontos ilyen hatása a víznyomásnak az, hogy a visszeres vérkeringést a felfelé fokozatosan csökkenő nyomás által elősegíti, vagyis a szív munkáján bizonyos fokig könnyít avval, hogy a visszeres, laza falú érrendszerben levő vér hydrodiuamikai súlyát megszünteti és evvel olyan viszonyokat teremt, mintha az illető egyén az ágyban feküdnék. Ezen vizsgálati eredményeim leközlése alapján Bock is vizsgálta a víznyomásnak a vérkeringésre való hatását és vizsgálatai nyomán, melyeket elvéreztetett kutyatetemen, mesterséges szívbeiktatással végzett, a keringésre vonatkozó némely állításomat megcáfolta. De e cáfolatai éppen a kérdés fizikája miatt nem helytállóak, amennyiben ő a kutyatetemet fekve süllyesztette a viz
