Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dinda János: A víz szerepe az olajbányászatban

A viz szerepe az olajbányászatban 309 rétegek vizével való érintkezést. A víz azonban, ha kezdetben a tökéletes vízzárás meg is volt, a termelés folyamán mégis megjelenhet és zavarokat okozhat. (Pl. a medencevíz alulról, oldalról behatol a lyukba, a béléscső megetti cement vizet átenged stb.) Rendesen a cementezés különféle módjait használják a víznek újból való elzárására. Gyakran a cementezési módszerek nem adnak kielégítő megoldást, ilyenkor más módszerekkel is próbálkoznak a szakemberek. Főleg vegyi módszereket alkalmaznak a vízelzárásra többkevesebb sikerrel. Ilyenek: vízben oldott nátriumszilikát és karbonát, olajban oldott antimónklorid, szilícium tetraklorid, különböző szappan és kolloid oldatok. Mindezen szerek használatának célja, hogy a kőzet hézagait eltömjék. A különböző szereknél ez különbözőképen történik, így pl. a nátriumszilikát és karbonát a sós vízzel érintkezve csapadékot ad, az antimonklorid vízzel érintkezve antimonoxiklorid csapadékot ad, a sziliciumtetraklorid olajban oldva és vízzel érintkezve kovasavat ad, a csapadék pedig eltömi a hézagokat. Idősebb mezőkben rendszerint tekintélyes mennyiségű sós víz termelődik az olajjal. Sokszor nagy gondot okoz ennek az eltüntetése. Azt lehetne hinni, hogy csak ki kell ereszteni a szabadba és a patakok elhordják. Ha a sókoncentráció kicsi, akkor ezt nyugodtan meg is lehet tenni. Ha azonban a sókoncentráció magas és a sós víz mennyisége is nagy, akkor az nagy károkat okozhat a vízfolyások, növény- és állatvilágában és az áradások miatt a vízfolyások egész környékén. Ilyenkor az olajtermelő vállalat azzal a kérdéssel találja magát szemben, hogy mi olcsóbb, tetemes kártérítések fizetése, vagy a sósvíz eltüntetésére valamilyen módszer bevezetése? Egyszerű módszer a sósvíznek nagyfelületű gödrökben való gyűjtése és elpárologtatása. Ez a módszer meleg égöv alatt használatos is, de az a hátránya, hogy nagy felület szükséges hozzá. Ujabban ott, ahol sok sós vizet termelnek, a víz elhelyezése céljából fúrásokat mélyítenek olyan helyeken, ahol az olajtermelést előreláthatólag nem zavarhatják (pl. vetőn túli olajnélküli részen, a szinklinálisban, oly felső vagy alsó rétegekben, melyek semniiesere sem függnek össze az olajtermelő rétegekkel stb.), ezek az ú. n. elnyelető kutak. A sós vizet ezekbe az elnyelető kutakba vezetik és ha kell, nyomással nyeletik el. Mivel a termelt víz olajjal együtt jön a felszínre, kevés olajat is fog tartalmazni. Ezt az olajat rendesen lefölözik a vízgyűjtő medencében. A lefölözött, illetve olajtalanított víz összetételének megfelelő szűrő, illetve lágyító berendezésbe kerül, ahol azokat az oldott és lebegő részeket veszik ki belőle, melyek a rétegbe érve csapadékot adhatnak és így az elnyelőképességet csökkentenék. A megtisztított vizet szivattyúk elnyomják az elnyelető kúthoz. Mivel a sós víz az acélt