Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Schmidt Sándor dr.: A hazai szénbányászat és a víz

•294 Schmidt Sándor dr. eddig 10,838.000.— pengő összeget helyezett a föld mélyébe, hogy a karsztüregeket megszüntesse, illetőleg a bennük rejlő vízveszélyt legalább is csökkentse, mely összegben természetesen nincsenek benne a bányák eltúlásával, a termelés kiesésével, majd azok víztelenítésével és helyreállításával járó szörnyű költségeink! Említettem azt is, hogy a barlangirodalom olvasásakor gyönyörködünk azokban a titokzatos utakban, természeti tüneményekben, melyek a karsztvidéket olyan vadregényessé teszik. Míg azonban a barlangkutatók csak azokat a titokzatosságokat keresik és igyekeznek felderíteni, melyek a külszínről megközelíthetők, a mi esetünkben a karsztüregek e bonyodalmas barlangvilága csak fúrólyukakkal 300—400—500 m mélységben tapogathatok ki és hogy ez mit jelent munkában, például egy esetet kívánok ismertetni. .Reimann-aknánk 1936. évi 8.2 m

3 percenkinti vízbetörését, illetőleg az annak elfojtására végzett munkálatokat, mert ebből is láthatjuk, hogy mindegyik cementáló fúrólyuk munkálataival kapcsolatosan egészen regénybeillő sorozata merül fel azoknak a lehetetlen feladatoknak, meglepetéseknek, melyekkel küzdenünk kell. Reimann-aknánk mélyszintjén, mely a tengerszint alatt 191 méterrel volt művelés alatt, a feküoldalról az egyik fejtésből 1936 december 25-én, karácsony ünnepén délelőtt 8.2 m

3 percenkinti vízbetörést kaptunk. Miután számoltunk azzal, hogy ilyen víztömeg mellett, — ha a fúrólyukkal sikerül is az azt tápláló karsztüregekbe belefúrnunk, — minden anyag a bányaüregbe sodródik, vagyis lehetetlen olyan gátat alkotnunk a 23.5 atm. víznyomással szemben, mely a víz áramlását csak egy percre is megállítani képes. volna, két fúrólyukat telepítettünk a vízbetörés elzárása érdekében (18. ábra). Egyiket, a 723. számút a vízbetörés helyére mélyítettük azzal a gondolattal, hogy azzal a bányaüregbe fúrva, annyi cementes zsákot fogunk a fúrólyukon át beadagolni, — melyeket a víz nem lesz képes messze magával sodorni — míg azokkal mesterséges gátat építünk s ez hozzásegít ahhoz, hogyha a vízbetörés mellett telepített másik, 724. számú fúrólyukkal a karsztüregbe találunk, az azon át beadott anyag már nem fog a bányába hatolni, hanem a karsztüregeket fogja kitölteni és a vízbetörést megszünteti anélkül, hogy az egész Reimann-aknát újból víz alá kellene eresztenünk, amikor annak víztelenítése és helyreállítása, mint láttuk, 1932-ben 2 évi munkát és kereken 2 millió pengő költséget igényelt. Elkészítettük üvegcsövekből a fúrólyuk, a vízbetörés és a bánya modeljét és kísérletileg igyekeztünk megállapítani, hogy a fúrólyukon át beadott cementes homokanyag a bányaüregekben milyen magasan képes felhatolni. A kísérletek azt mutatták, hogy a fúrólyuk ellenszára