Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Bogárdi János dr.: Vízfolyások hordalékmérései

•270 Bogárdi János kell végeznünk. Ezeken kívül meghatározandó a csapadék nagysága és eloszlása, valamint a hőmérsékleti, párolgási és talajvízviszonyok is.. Mindezeket a méréseket ismert eljárásokkal végzik, s így részletezésüket mellőzhetjük. II. A vízfolyásokban végzendő mérések a tulajdonképpeni hordalékmérések, amelyek a mozgó hordalék, és a medret burkoló anyag vizsgálatára vonatkoznak. Eszerint a tulajdonképpeni hordalékmérések 3 csoportját különböztetjük meg, éspedig: a) a görgetett hordalékkal, b) a lebegtetett hordalékkal, és c) a meder anyagával kapcsolatos mérések csoportját. Mielőtt az egyes mérési csoportokat külön-külön megvizsgálnánk, meg kell említenünk, hogy a vízfolyás vízrajzi méréseit, — bármelyik hordalékmérésről is legyen szó, — el kell végeznünk. A hordalékmérésekkel együtt tehát a folyó vízállásaira, esésére, a sebességekre és a sebességek eloszlására, a vízmennyiségre és a vízfolyás medrére vonatkozó mérések is elvégzendők. a) A görgetett hordalékra vonatkozó mérések. A fenéken mozgó görgetett hordalék csak bizonyos feltételek mellett folytatja mozgását, illetőleg ha előzőleg nyugalomban volt, csak meghatározott körülmények hatására jön mozgásba. Azt az állapotot, amelynél a fenékhordalék mozgása éppen megindul, illetőleg még folytatódik, kritikus állapotnak nevezzük. A kritikus állapotnak megfelelő sebességet kritikus sebességnek, a hordalékmozgató erőt pedig kritikus hordalékmozgató erőnek nevezzük. Hasonlóképpen beszélhetünk kritikus fenéksebességröl, kritikus esésről és kritikus vízmennyiségről is. Nyilvánvaló, hogy a hordalékmozgás szempontjából kívánatos a kritikus hordalékmozgató erő, a kritikus sebesség, stb. ismerete. Ha ugyanis ismerem pl. a kritikus sebességet, tudom azt is, hogy a vízfolyásban csakis akkor, és csakis ott lehetséges hordalékmozgás, ahol a tényleges sebességek nagyobbak, vagy legalábbis egyenlőek a kritikus sebességgel. Adott hordalékanyaghoz tartozó kritikus értékeket általában laboratóriumi kísérletekkel szokás meghatározni. Az 1. ábra ilyen laboratóriumi berendezést tüntet fel. A kísérleti facsatorna fenekét képező hordalékágy a vizsgálandó hordalékkal van kitöltve. A facsatornán lefolyó vízmennyiséget mérőbukóval, a vízmélységeket mérőtűvel, a vízsebességeket Pitot-csővel, a vízszínesést pedig piezométer csövek leolvasásával állapíthatjuk meg. Hasonló berendezés szolgálhat a hordalék mennyiségének meghatározására is. A kritikus állapot jellemzésére leggyakrabban a kritikus hordalék-