Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Réthly Antal: Magyarország csapadékviszonyairól

24 Réthly Antal nyos Akadémiában bemutatta hazánk csapadéktérképét, de még ezt is csak kísérletnek tekinti, hiszen 57 állomás megfigyeléseiből készült. 1880-ban már 109 állomás működött, ezek alapján szerkeszti meg Gruber Lajos a velencei földrajzkongresszuson bemutatott — nyomtatásban mag nem jelent — csapadéktérképét, már 8 évi egyidejű észlelés alapján készítette. Ezért volt ez a térkép tudományos tekintetben úttörő. A térkép maga a Meteorológiai Intézetben megvan. Az állomáshálózat sűrűbbé válása következtében 1885-ben Schenzl már 125 állomás anyagát dolgozhatta fel és azt mondhatjuk, ez az első csapadéktérkép, mely már sok tekintetben egybevágó képet mutat az újabb térképekkel. A kellő bírálat hiánya miatt — mert a hálózat még nem volt sűrű — olyan kirívó hibák vannak rajta, amelyek ma már teljességgel érthetetlenek. De hogy is vehette volna észre Schenzl azt, hogy Nagyvárad 1100 mm-es évi csapadékösszege lehetetlen, amikor a legközelebbi állomások, Nagybánya, Szatmár, Nagykároly, Debrecen, Püspökladány, Gyoma, Gyula, Arad, Topánfalva és Bánffyhunyad, tehát kb. 22.000 km

2 terület közepe volt Nagyvárad! Azt hitte, kelet felé a hegyek előtt már ott növekedik a csapadék. R a u m 184 állomás megfigyeléseit dolgozta fel és Nagyvárad csapadékát 660 mm-rel, Héjas 636 mm-rel állapította meg. Ma több mint 7 0 állomással rendelkezünk erről a vidékről, és így érthető, hogy legújabb Hajós y-féle térképünk itt is eddig teljesen ismeretlen részleteket tár fel előttünk s már reá mutat arra, hogy a csapadék évi eloszlásában láthatók a hegyvidéki esőgócok mellett, illetve mögöttük a csapadékárnyékos területek. Kétségtelen, hogy e téren mindamellett még több kérdés tisztázásra vár. De visszatérek az előbbiekre, hogy néhány szóval rámutassak arra,, milyen volt a hazai csapadékszolgálat fejlődése. Amiko'r Konkoly Thege Miklós lett az Intézet igazgatója (1890) és K vas sav Jenő kezébe került hazánk vízügyeinek intézése, e téren is hihetetlen fejlődés indult meg. Rövidesen évente 150 új csapadékmérőállomást szerveztek és 1918-ban hazánkban már 1400 az állomások száma. Sok helyen magaíró esőmérőket szereltek fel és két kiváló magyar kutató, Bogdánfy és Anderkó megszerkesztették a téli félévben is működő s a párizsi világkiállításon díjat nyert magyar ombrográfot. Nagyjelentőségű volt a hazai erdészet bekapcsolódása a Meteorológiai Intézet munkájába. Ma már csak a csonkaország területén 1220 állomás működik, ezenkívül van 42 drb. magaíró esőmérő, amelyekből 13 drb. ombrográf, a téli félévben is működik. A taracvölgyi nem lakott magas hegyeken 8 „totalisateur" gyűjti össze egész éven át a csapadékot. (Klórkálciuni