Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Belák Sándor dr.: A gyógyvizek jelentősége orvostudományi szempontból

A gyógyvizek jelentősége orvostudományi szempontból 221 gét a külső hőmérséklet szerint célszerűen szabályozza, másrészt az, hogy a nyár a hitlegedzésre alkalmasabb, mint a tél. Jól tudjuk, hogy ez az elmélet a gyakorlatot teljesen fedi. Az edzéssel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy vájjon gyógyfürdőink, különösképen pedig thermálfürdőink a prevenciónak erre a módjára nem volnának-e felhasználhatók? — Azt hiszem igen. A mondottakból következik t. i. az, hogy a bőr felmelegítve hidegingerekkel szemben fogékonnyá válik, ami a hidegedzéshez okvetlenül szükséges. Láttuk azt is, hogy télen a bőr állapota hideg edzésre alkalmatlan. Tisztán elméleti elgondolásból következik tehát, hogy télen a bőr melegfürdőkkel szenzibilizálható volna hideg ingerekkel szemben az edzés céljaira is és így thermál fürdőinket ilyen irányban jól kitudnók használni. Az elméletet azonban gyakorlati pélilával is alá lehet támasztani, mert ez a melegedzés — mint ahogyan az edzésnek ezt a módját elneveztem — tényleg használatos és pedig éppen olyan országokban, ahol a téli hideg igen szigorú. A finnországi és az orosz szaunákra gondolok, ezekre a primitív gőzfürdőkre, amelyek az illető országokban igen nagyszámban találhatók. A gőzfürdő után a hidegingert rendszerint a hóban való megnempergés képviseli. Nálunk természetesen hideg fürdő, vagy hideg tus követné a meleg fürdőt. — Ebben a vonatkozásban érdekes, hogy Hatta prof. egy japán egyetemi fürdőgyógyászati intézet igazgatója előttem egyszer úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint Japánban azért van aránylag kevés rheuma, mert a bőven rendelkezésre álló hőforrások vizét a lakosság széles rétegei télen-nyáron egyaránt sürün használják. Mindenesetre jó volna a melegedzést és ennek eredményességét illetőleg pontosabb megfigyeléseket eszközölni. Ami a fürdőknek a prevencióban való részvételét általában illeti, azt hiszem, hogy a kilátások itt a fürdők számára igen kedvezőek és nagyon megérné, ha ezt a szempontot a fürdők gazdasági téren is érvényesíteni igyekeznének. A prevencióban való közreműködés t. i. sokkal szélesebb néprétegeket vonna bele a fürdők gazdasági érdekkörébe, mint az az aránylag kisebb számú beteg, akik a fürdőket gyógyulás céljából keresik fel. Ha a tudomány és a gazdasági érdekek ezen a téren karöltve munkálkodnak, igen jelentős eredmény várható népegészségügyi vonatkozásokban. • Amikor így röviden áttekintettem azokat a területeket, amelyeken az orvos a vízzel, mint gyógytényezővel találkozik, nem merülhettem bele