Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Belák Sándor dr.: A gyógyvizek jelentősége orvostudományi szempontból

1218 Bélák Sándor dr. jon az ilyen megváltozott vegetativ túnusú egyén — egészséges vagy beteg — egy bizonyos gyógyvízre, ha azt fürdő- vagy ivókúra alakjában élvezi, hogyan reagál, mert könnyen elképzelhető, hogy valamely gyógyvíz erre a lokális tényezők hatására megváltozott beállítottságú szervezetre másképen hat, mintha ez a változás nem történt volna meg,, vagy másszóval ha a vizet olyan helyben, a lokális vegetotrop faktorok jelenlétében alkalmazzuk, másképen hat, mintha onnét elszállítva itatjuk, anélkül, hogy vegyi összetételében valamilyen átváltozás lehetőségét is iel kellene vennünk. Nyilt kérdés ez, melyre későbbi kutatások adhatnak csak. választ. A fürdők gyógyító hatásának ezen általános jelenségei mellett két aktuális részletkérdésről is meg szeretnék emlékezni. Egyik a sebeknek gyógyvizekkel való kezelése. E tekintetben valamennyien ismerjük Bakay professzor értékes megfigyeléseit, amelyeket először pozsonyi tanársága idején a pöstyéni vízzel szerzett és később más vizekkel is tapasztalt. Bakay eleinte tuberkulotikus sipolyokat kezelt tartós fürdőkkel és azt tapasztalta, hogy a sebgyógyulás mindkét fázisa, nevezetesen a nekrotiku^ részek lelökődése, valamint a sarjadzás is megélénkült és megrövidült. Fürdetéssel tehát a seb gyorsabb megtisztítása (sebtoilette) és gyorsabb begyógyulása érhető el. Később a fürdőkön kívül gyógyvizekkel való sebmosásokat, sőt a beteg szövetek irafiltrációját is alkalmazta és ez által a prognosist is meg tudta javítani, amennyiben olyan esetek is meggyógyultak, melyeket ő amputációra ítélt. — A tbc.-s sebek mellett más sebek gyógyulását is meg lehet így gyorsítani és javítani. Ezen eljárásokkal szemben talán minden orvosban felmerül a sebfertőzés veszélyének aggodalma. Ez azonban úgy látszik nem helyénvaló. Elsősorban is a gyógyvizek bakteriológiailag rendszerint ártalmatlanok, de fertőzés ellen dolgozik maga a hatásmechanismus is. Bakay t. i. a mechanizmus lényegét abban látja, hogy a gyógyvizek hatására a seb felé belülről egy erős nyirokáram indul meg, amely a seben át el is folyik és így a sebet belülről kifelé irányítottan átmossa (lymphlavage), és ezzel a sebről mindenféle szennyezést, így a baktériumokat is eltávolítja. De feltétlenül gondolni kell itt még a szövetnedvek baktericid és egyéb gyógyító hatására is, amelyek az erős nyirokáramlás révén fokozott mértékben érvényesülhetnek. Azt hiszem, hogy a gyógyvizek ezen hatásából szegény harci sebesültjeink is húzhatnak hasznot, ha orvosaink Bakay eljárását megfelelő esetekben kiterjedtebben alkalmazzák. Egy másik gyakorlati részletkérdésről is szeretnék megemlékezni, t. i. a gőzfürdőről, nevezetesen a szénsavgázfürdőről. Ez ugyan hydrolo-