Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Vigh Gyula dr.: A földtan szerepe a városok vízellátásban

154 Dr. Vigh Gyula lyesebb elosztása mellett még a jelenlegi óriási mértékű és indokolatlan, bűnös vízpazarlás is megszüntethető, vagy legalább is csökkenthető volna. Mert — ami ma az elavult vízjogi törvény védelme alatt az országban az artézi vízellátás terén folyik, az a legsúlyosabb bűn, helyrehozhatatlan kártétel a jövő nemzedék rovására, melynek víz-,,jussát" ma könynyelmüen elpazaroljuk a földtani, illetve hidrogeológiai viszonyok figyelmen kívül hagyása következtében. Hogy hová jutottunk e téren, nem kell részleteznem, hidrogeoJógus szaktársaink előtt eléggé ismeretes, hiszen sok jajkiáltás hangzott már el emiatt! Mégis néhány kiáltó példát szeretnék itt fölemlíteni. Heves vármegye nyugati határán a Mátra alján fekszik Szűcsi község. Hidrogeológiai tekintetben igen kedvezőtlen helyen. A felsőpannóniai homok-agyag alkotta rétegösszlet itt még igen vékony, alig 50—70 méter, az andezit alaphegység pereme pedig a közvetlen közelben fut végig s erre transzgredálnak a pannóniai rétegek. E nem alföldi és közismeiten nehéz hidrológiai viszonyokkal rendelkező vidéken minisztériumi segéllyel, de előzetes földtani vizsgálat nélkül megindult fúrás 61.5 m után — anélkül, hogy a pannóniai rétegösszletben csak a legcsekélyebb vizet is találta volna — tömör andezitbe jutott. És annak ellenére, hogy ekkor már az eredménytelenség hatására utólag kért hivatalos szakvéleményben rámutattam a továbbfúrás teljes céltalan voltára, a fúrást 88.5 m-en át tovább kellett folytatnia a szerencsétlen vállalkozónak a kemény kőzetben, mert a község elöljárósága ragaszkodott a szerződésben kikötött 150 m mélység eléréséhez, mert hátha (!) mégis csak lesz addig víz! ... Az itt kidobott pénzből forrásfoglalással viszont lehetett volna — ha nem is elegendő, de mégis csak — valamicske egészséges vizet adni a községnek! Janisch Gyula hívta föl figyelmem a következő esetre, ahol a földtani viszonyok figyelembevétele esetében sok hiábavaló kiadást lehetett volna megtakarítani. Szerencs mellett az Úrrét közelében lévő gróf Andrássy-birtokon, Ókenéz-en 350 méter, Dohányoson 382 m, Taktakenéz-en 462 m mély kutakat fúrtak s ezek általában csak 40—50 percliter vizet szolgáltatnak. Ezzel szemben a közeli Úrrét-en a L a p p-cég a cukorgyárnak egy viszonylag sekély, 36.7 m mély kutat készített, mely — 2.40 m-es nyugalmi szint mellett — 9.20 m-es leszívott szinten 550 percliter vizet ad. A víz ugyan kissé agresszív, de a gyár még használhatja. Kérdés, vájjon földtani vizsgálattal nem lehetett volna-e ugyanezt a magasabb vízszintet az említett helyeken is megtalálni és a mélyebbre fúrás költségeit megtakarítani? Nagykörös vízszerzési nehézségei közismertek. Ennél csak Kecske-