Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

A ví z a föld belsejében 143 szöveti átalakuláson mennek át, hanem anyaguk molekulárisán teljesen át is csoportosul, az új egyensúlyi viszonyoknak megfelelően. Ez a fo­lyamat a metamorfózis, mely eruptív, vagy üledékes kőzetekből egy­aránt kristályos palák keletkezésére vezet. A gyengébb metamorfózis öveiben, melyet konvencionálisan epizónának neveznek, a Ca-, K-, AI-hidrosilikátok nem stabilok, közönséges szilikátokká alakulnak, mint pl. az epidot és a szericit, melyek a kiinduló ásványok víz­tartalmának csak egy kis töredékét tartják vissza, mint kristályrácsukba épített hidroxil ionokat, úgynevezett alkati vízként. A limomit elveszti vizét és vízmentes vasoxiddá, haematittá alakul már a metamorfózis legfelső zónájában. Már ebben az övben nagymennyisége távozik tehát el annak a víznek, amit az ásványok a felszínen a felszíni és légköri víz­ből elvontak, megkötöttek. Az erösebb metamorfózist jelentő mezozónában még az ásványok seregét ismerjük, melyek alkati vizet tartalmaznak, de az alumínium hidroszilikátok átalakulásából keletkezett disztén már minden vizet le­adott. Alkati vizet tartalmaznak a mezozóna ásványai közül pl. a csillá­mok, a klorit, az amfibol, és az epidot. A metamorfózis előhaladásával azután az alkati víz eltávolodása is folytatódik. A szericit-csillám és a muszkovit anyagának nagyrésze káliföldpáttá, andaluzittá, szillimanittá csoportosul át, tehát olyan ásványokká alakul, melyek már kristály­rácsukba beépített hidroxil iont molekulájukba nem vesznek fel. A még tovább haladó süllyedés következtében a kőzet mélységbeli magmatikus kőzetek övébe juthat, beolvadhat. A kőzet által még magá­val szállított alkati víz, mely mindaddig stabilan kötött állapotban volt, ilymódon a magmába kerül. Nemcsak közvetlen érintkezés a magmával, hanem vulkáni gőzök és gázoik is megolvaszthatják itt a kőzetet. A kőze­tek beolvadását nevezik anatexisnek, a magma újraképződését ezen az úton, palingenezisnek. Ha a kőzet kémiai összetétele a grániténak meg­felelt, gránittá alakulhat, mely folyamatot granitizátiónak nevezik. A palingenezist, anatexist, granitizátiót és hasonló folyamatokat ultra­metamorfózis név alatt foglalják össze. A magma kétségtelenül fog tehát tartalmazni vizet, ha mást nem, melyet a süllyedező kőzetek végered­ményben az atmoszferikus vízből tároltak, tehát mintegy fosszilizáttak. Hogy a magma egyáltalában tartalmazhat e vizet, sokáig vitás volt. A kiömlő lávák víztartalmát a legélesebben Brum tagadta, felállítván a tételt, hogy „Le Volcan est anhydre". Ennek folytán a szerzők serege éle­sen szembehelyezkedett azzal, hogy a hévforrásvizeket bármiféle magma­togén, vagy juvenilis víznek tekintsük. Ma azonban a magma lényeges alkatrészének tekintik a geokémikusok, mint pl. O o 1 d s c h m i d t, Niggli és Berg a vizet. Az izzó olvadék mélységbeli megmerevedé­sét általában szakaszosnak fogják fel, mely szerint először az összmag­rnában legnehezebben oldódó komponensek válnak ki, majd a fökristá-

Next

/
Thumbnails
Contents