Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

A víz a föld belsejében 141 mennyiségnek másodpercenkint 579 millió grammkalória meleget kellene leadni. Akkora meleg mennyiség ez, mely egy-kettőre megolvasztaná az útját érintő közeteket. Kimutatta Weszelszky, hogy az sem oldaná meg a kérdést, ha feltételeznénk, hogy a fővárosi hévvizek nagyobb kör­zetből pl. egy 100 km sugarú kör körzetéből gyűlnének össze s hömeny­nyiségüket ezen a körön belül egyenletesen adnák le, egyenletesen lassan hűlnének le. Számításai szerint még ez esetben is e körön belül minde­nütt 13 m-nék kellene lenni a geotermikus grádiensnek, de mivel a hő­mérséklet kétségtelenül Budapest felé növekedne, az úgynevezett geo­izothermák (az egyenlő hőmérsékletű pontokon átfektetett görbék) kúp­szerüen emelkednének fel Budapest felé, s itt az 1000 fokos izoitermának már oly közel kellene lenni az altalajban, hogy valóságos geizirmükö­désnek lennénk tanúi. Eltekintve tehát attól, hogy már a feltételezés is lehetetlen, még ebben a lehetetlen esetben sem tudnánk hévforrásainkat maradék nélkül a juvenilis vízből származtatni. Weszelszky ezért Gauthier elméletének alkalmazhatóságára mutatott rá, aki szerint a thermális víz nem magából a magmából, hanem besüllyedt kéregrészle­teknek a föld nagyobb hőfokú és nyomású mélységeiben előálló dehidratizációjából, víztelenedéséből ered. Gauthier szerint 1 kg gránit vörös izzásra hevítve már 7.5 gramm vizet ad le, ami azt jelenti, hogy a gránit egy köbkilométeres kockája 25—30 millió tonna vizet tudna szolgáltatni, ami a fővárosi hévvizeknek mintegy 50 évi vízmennyiségét jelenti. Hogy a juvenilis víz kérdését elbírálhassuk, először a hőtermelés kér­dését, másodszor a víztermelés kérdését vegyük szemügyre. Megkísérelték a hőpótlást a radioaktív folyamatokra is visszave­zetni, melyek hőtermelése a föld belsejét fölmelegítheti. Ezzel azonban nem tudnánk megmagyarázni a belső meleg egyenletlen eloszlását, ha csak a hévforrások környékén indokolatlanul radioaktív anyagok fel­halmozódását nem tételeznénk fel. A legvalószínűbb hőtermelő kétségtelen a mélységből jövő vízgőz lehet, melynek származását egyelőre ne vizsgáljuk. A víz párolgáshője 1 atm. nyomásnál 539.7 kai., 20 atm. nyomásnál 1 kg kondenzálódó, csepp­folyósodé vízgőz 457.9 kalória hőt ad le, miközben e nyomáson 211.3 C°-os kondenzvíznek kell keletkezni. Ha a hajdúszoboszlói víz esetében évi középhőmérséklet körüli víznek és ilyen 20 atm. nyomáson kondenzá­lódó víznek a keveréséből képzelnénk el az összesen 2850 percliter, közép­értékben 75—76 fokos hévvíz keletkezését akkor a kutak vizének 10%-át kitevő kondenzvíz elegendő volna a magashőfokú hévforrás létrehozására. Íme tehát bár ez a héwíz sem lehet tisztán nagymélységekböl jött „juve­nilis" víz, de igenis kismértékben keveredik ilyen mélységbeli komponens­sel, melynek származását még meg fogjuk keresni. Mindenesetre kielégítő

Next

/
Thumbnails
Contents