Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

126 Dr. Horusitzky Ferenc lálóterülete és nincs kapcsolata az összefüggő igazi talajvíztömeggei a legérzékenyebb a meteorológiai tényezőkkel szemben és gyakran teljesen kiszárad száraz évszakok után. Ha az összefüggő, „igazi" talajvíz tömeget eredeti meghatározásunk szempontjából nézzük, olyan esetben, mikor felette ilyen lebegő talajvízlencse helyezkedik el, voltaképen az össze függő talajvíz éppenséggel nem felelne meg eredeti meghatározásunknak, mert hiszen nem az első vizetzáró réteg felett halmozódott fel. Másrészt a szabad talajvízszint alá nyúló esetleges vizet záró lencse, vag/ vizet záró (pl. szikes) feltalajrészlet a talajvíz szintjét leszoríthatja s. ezáltal a víz hidrosztatikus nyomás alá is kerülhet. Ilyen esetben a talajvíz le is van fedve vizet záró réteggel, nyomás alatt is áll, dacára annak, hogy egész távolabbi környezetében eredeti meghatározásunknak megfelelő talajvízzel áll közvetlen összeköttetésben. Előállhat a talajvíztömegben hidnoistatikai nyomás akkor is, ha a kőzet belső súrlódása nő meg, a szemcsenagyság megkisebbedése miatt annak ellenére, hogy a víz nincs vizetzáró kőzetek közé szorítva. A talajvíz és a később tárgyalandó nyomás alatt álló vizek között tehát átmenetek vannak, s a felsorolt kivételek csak megerősítik a szabályt, amit a talajvíznek már előrebocsájtott meghatározása fejez ki. A talajvíz csak ritkán halmozódik fel valóságos földalatti állóvízként. Általában mozgásban van, áramlik, mint a felszíni vizek, ha áramlása sokkalta lassúbb is. Ezáltal nem csak a közvetlenül felülről, függőlegesen leszivárgó vízből táplálkozhat, hanem oldalról történő odaáramlás útján is. Közvetlen összefüggésben van a felszín víztömegeivel, a vízrajzi hálózattal is. A felszíni vizek a vizetvezető kőzetekben szétterülnek, ilyenkor a talajvizet táplálják, másrészt a talajvíz is táplálhatja a felszíni vizek víztömegét. A kettőjük közti viszony a víztükrök relatív helyzetétől függ (2. ábra). A talajvíz mozgásban éppenúgy iparkodik a vizetzáró kőzet felszínét követve áramlani a lejtés irányában, mint a felszíni vizek. A lényeges, különbség azonban a felszíni vizek lejtő irányban való áramlása és a földalatti víz mozgása között az, hogy a földalatti víz mozgását sok más körülmény is befolyásolhatja s a mozgási irány több tényező eredőjeként jön létre. A talajvíz esetében erősen érvényesül a különböző mértékű súrlódás, mely megakadályozza a nyomáskülönbségek gyors kiegyenlítődését. A víz a nagyobb nyomású helyekről a kisebb nyomású helyek felé igyekszik, mely kisebb nyomású helyek az áramlást maguk felé húzzák. Ezeknek a hatásoknak eredőjeként a talajvíztükör nem vízszintes, hanem saját „topográfiával" rendelkezik. A talajvíz felszín egyenlő magasságú pontjait összekötő görbék a hidroizohipszák. Ezek ismerete azért fontos, mert közvetlenül megadják a talajvíz áramlásának irányát is. mely a hidroizohipszákra mindig merőleges.