Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében

124 Dr. Horusitzky Ferenc nél nagyobb az összes felületük, annál több higroskopikus vizet tud a kőzet lekötni. Másszóval, minél kisebb az egyes hézagok térfogata különkülön, annál nagyobb részét foglalja el az egyes hézagoknak a molekuláris vonzerő által feszültség alatt tartott higroskopikus víz, annál kevesebb szabadon átjárható feszültségmentes hézagtér áll a víz és a gázok számára nyitva. A kőzetek vízzáró, vagy vizet átbocsájtó képességét tehát részben a szemecskék, illetve a köztük levő hézagok méretei szabják meg. 1. ábra. 1. A szivárgó viz (a nyil irányában a sraffozott rész). 2. Tapadó víz. 3. Kapilláris víz. 4. Talajvíz, pórusvíz. Ha a higroskopikus vízhártyát 100 C° fölé való hevítéssel a szemecskék körül elvékonyítjuk, nagyobb lesz a feszültségmentes hézagtér, a kőzet a vizet mohón issza fel, de az újra felvett higroszkopikus víz csakhamar újra a behatoló víz útjába áll. Az ásványszemecskék egymástól való távolságát a higroskopikus hártyácskák vastagsága szabja meg, s ezért vízfelvétellel a kőzet duzzad, s vízvesztéssel zsugorodik is. Közönséges agyag 500 C°-on felül teljesen elveszti higroszkopikus vizét, a kőzet szemecskéi közvetlen érintkezésbe kerülnek egymással s ezzel az anyag elvesztette duzzadóképességét is. A vizet záró kőzetek hézagainak elzáródásában, illetve megszükítésében nemcsak a higroskopikus, tehát a molekulákon kívül megkötött víz vesz részt, hanem bizonyos ásványmolekulák segítségével oilyan víz is, mely hosszabb-rövidebb vendégszereplésre ezeken az ásványmolekulákon