Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

Tanulmány a hazai belvízrendezésről 115 volna. Milyen volt nagy vonásokban ez a gyenge teljesítményű levezető rendszer? A 20.000 km-es belvízcsatornahálózat kevés volt. Mutatja ezt az, hogy ma, amikor az utóbbi 2 év alatt hosszban 50%-kal növekedett hálózat vezeti le a fölös vizeket, majdnem millió kataszrális hold van víz alatt. Különösen nagy hátrányt jelentett a szivattyú telepek kis teljesítőképessége (összesen 250, ma 300 m

3/sec), aminek káros hatását legjobban egyetlen olaszországi átemelő berendezéssel, illetve teljesítményével jellemezhetünk, amely 104 m

3/sec körül mozog. A magyar4. kép. országi összes átemelő berendezéseknek majdnem felét tette ki ez az egyetlen telep. A hibákhoz járulnak a teljes lefolyás nélküli gátak, a dombos vidék lefolyása nélkül medencéi és az elhanyagolt és eliszaposodott vízlevezető árkok (4., 5. kép), melyeknek legmélyebb pontja gyakran magasabban feküdt, mint a környező terület átlagos magassága. Továbbá növelte a levezető rendszer csődjét a tározási terek hiánya, mert így lényegesen több víz elvezetéséről kellett gondoskodni. Hiányzott a tározás kettős előnye: a víz biztosítása a termelés részére és a levezető rendszerek tehermentesítése. Így pl. a sáncolás országos viszonylatban elenyészően csekély volt (1—2000 hold). Hibás volt az alkalmazott rendszer továbbá azért is, mert nem országos egységben oldotta meg a belvízlevezetést, hanem kiragadott kisebb területek rendezését oldotta meg, még azok természetes víz5*