Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 111 hónapban nagy mennyiségű hó halmozódott fel. A több mint 60 cm mélyen fagyott talaj később engedett fel, mint ahogy a hórétegek felolvadtak, tehát nem tározhatott hasznosan semmit és így óriási mennyiségű víz keletkezett márciusban. Ez a vízböség a jó vízgazdálkodású talajokon ugyan nem okozott komolyabb kártételt, de a rossz vízgazdálkodású talajokon néha teljesen megakadályozta a termelést. A csapadék szélsőséges értéke, a talajfagy és az olvadás gyorsasága közvetlen nem okozott túl nagy károkat, hanem ki nem elégítő vízrendezés miatt azokon a helyeken idézett elő óriási termelési zavarokat, amely területek messze feküdtek a tározódott hó helyétől. A nyilt vízfolyások a messzebb keletkezett olvadásokból nagy menynyiségű vizet szállítottak. A befogadók vízállása még a nyári hónapok alatt is igen magas volt. A töltésekkel nem vagy csak alacsony töltésekkel védett szakaszokon a nyilt jellegű érkező vizek sok elöntést okoztak, különösen a folyók felső szakaszán. A töltések meghágása (1. kép) mellett egy-két helyen gátszakadás (2., 3. kép), így 1940-ben a lórévi, 1941-ben az apostagi nagy területek elöntését idézték elő. Ezek a gátszakadások, jégtorlaszok okozta nagy víznyomások miatt léptek fel. A jégtorlaszok robbantása káros hatásokat is kiváltott, mert a jég eltávolítását a felső szakaszon kezdték el s így az újabb és újabb torlaszokat képezett. Az állandóan magas nyilt jellegű vizek a talajba szivárgás és sülylyedés révén igen sok helyen okoztak vízkárokat a töltések mögött. A Tiszántúl és a Duna—Tisza közének legtöbb területén a felszíni