Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Schréter Zoltán dr.: A csízi sós, jódos, brómos gyógyvíz hidrogeológiai viszonyai

A csízi sós, jódos, brómos gyógyviz hidrogeológiai viszonyai. Irta: Schréter Zoltán dr. A csízi sós, jódos, brómos víz egyike azoknak a gyógyvizeknek, amelyeket véletlenül tártak fel. Mindössze 18(52 óta ismeretes, de felfedezése óta jelentékeny szerepet játszott a hazai gyógyászatban. A trianoni békeparancs után a Cseh-Szlovák államhoz került, míg most az elszakított területek egy részének visszacsatolása alkalmával Csízfürdő is visszakerült az anyaországhoz. Időszerű tehát, hogy Csízfürdőt az újabb vizsgálatok alapján hidrogeológiai szempontból ismertessük. 1. Földtani viszonyok. Csízfürdő tágabb értelemben vett környéke abban a harmadkori medencében fekszik, amely egyfelől az Osztrovszki-Vepor és a SzepesGömöri Érchegység, másfelől a Magyar Középhegység ÉK-i része, nevezetesen a Biikk hegység között elterül. Közelebbről az Ipoly-Sajó medencének az északi részén, a Rima fojyó legalsó szakasza mellett, a miskolc—füleki vasúti vonal mentén találjuk Csízfürdőt. Az 1860-as években, az osztrák földtani intézet megbízásából Foetterle F. térképezte azt a medencerészt, ahol Csízfürdő is fekszik. (1.) Az osztrák földtani felvételeken alapuló földtani térképen látjuk, hogy a medencét északon határoló régi tömegekre, elsősorban triász mészkövekre, helyenkint a legalsó, legrégibb medenceüledék, a felső eocén homokos mészkő és homokkő telepszik kis foltokban; így Bugyikfalva és Lévártfürdő mellett. A medence legnagyobb részét azonban a térkép és leírás szerint a „tengeri homok és agyag rétegek" („mariner Sand und Tegel") építik fel, amely elnevezés alatt kétségtelenül az alsó és középső miocén rétegcsoportját kell értenünk. A térkép szerint Csízfürdő szorosan vett környékén is a „tengeri homok" rétegek szerepelnek,