Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Moll Károly dr.: A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól

A hévízfiirdöi tó hőmérsékleti viszonyairól 7 vesszük azt, hogy az észlelt legmagasabb vízhőmérséklet 38.5 fok C volt (Singer), akkor feltehető, hogy ebben az arányban nagy eltolódás a magas levegőhőmérséklet mellett sem lesz. A napsugárzásnak a tó hőgazdálkodása szempontjából természetesen ugyancsak fontos szerepe van. Az magától értetődik, hogy a napsugár behatásának az erőssége (intenzitása) az évszakok szerint változik. Hosszantartó meleg és napos nyári időben képes a tó vize 38 fok C-ra is felmelegedni, amiben nem kicsi szerepe lehet a napsugárzásnak. A napsugárzás nemcsak a víz felületét melegíti, hanem mélyebbre is hat, amit számos hévízi fürdőző is igazol, amikor anélkül, hogy a vízből előbújna, a vizén keresztül is sokszor egész súlyos bőrégést szenved el a vállain. A napsugárzásnak a vízhőmérséklet emelkedésére vonatkozó hatását külön vizsgálatokkal nem figyeltem, de azt úgy gondolnám ellenőrizhetni, hogy ha a tó vizét a legtöbb napsugárzás behatása után, vagyis alkonyat előtt és napfelkelte előtt hömérőznénk. Evvel á vizsgálattal azonban egyelőre adós maradok. Az ábrán feltüntetett görbe alkalmat nyújt a napsugárzás hatásának a megfigyelésére is. A tó vizének a hőmérsékletére a levegő nedvességének is befolyása van, amit e számszerű megfigyelések előtt, már empirikus uton is tapasztaltam. T. i. ha a levegő száraz vagy kevés nedvességet tartalmaz, természetszerűen a tó párolgása nagyobb, ami hőveszteséggel jár, különösen akkor, ha a levegő hőmérséklete alacsony, vagyis nagy a különbség a tó és a levegő hőmérséklete között. De meleg száraz időben is hőveszteséget kell, hogy jelentsen a párolgás, különösen akkor, ha levegőmozgás vagy esetleg szél is. van. Ha levegömozgás, vagy szél nincs, akkor hideg időben a tó felszínén vastag páraréteg ül, mely nagyobb hidegekben magasan a tói felszíne fölé emelkedik és messziről néha olyan látványt nyújt, mint egy tűzhányó felett húzódó felhőköteg. Ez a páraréteg természetesen védi a tó felszínét a lehűléstől, — mintegy köpennyel borítja azt be. Meleg és szélmentes időben ez a páraréteg láthatatlan, de ugyancsak meg kell lennie, amit a tó vize fölé épített fürdőházak tikkasztó melege igazol öltözés közben. Ilyen irányú megfigyeléseim, az említett Lovassy-féle téli tó feletti levegőhőmérőzéshez hasonló adataim, nincsenek. De a Lovassy-féle mérésekből következtetve kell, hogy nyáron is különbség mutatkozzék a parti és a tó feletti levegőhőmérséklet között a páraréteg folytán. E nyári páraréteg természetesen még kevésbbé engedi lehűlni a tó vizét és ilyenkor észlelhető meleg és szélcsendes időben a 38 fok C-ig is felemelkedő vízhőmérséklet. Ha a levegőnedvesség nagy, akkor nemcsak ez a néhány méter magasságú saját páraköpeny védi a tó vizét a lehűléstől, hanem az egész levegőtömeg. Ilyen meleg, nedves időben valósággal bennereked a tó vizében a forrás termelte hő. Ebből