Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

74 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér Tapolcától ÉK-re a bazalt, ill. a mélyebbpliocén üledékek alatt a mélyben itt is mindenütt megtalálható a fődolomit. Öcsnél a túlnyomóan ebből és a szintén áteresztő fiatal édesvízi mészkőből álló környezetben egy néhány km

2 területű mélyedésben hirtelen olyan vízbőség jelentkezik, hogy ez 180 m magasságban láposodást okoz. Ezt a jelenséget nehezen magyarázhatjuk mással, mint a triászvíz megcsapolásával, mert a környező kevés pannonüledék vízgyűjtő területe nem elégséges e vízvízbőség létrehozására. Minthogy tehát a vízbőség ott jelentkezik, ahol a fődolomitba mintegy 180 m t. sz. f. magasságig hatol le a bemetszés, a karsztvíztükröt itt kb. 190 m-ben gyaníthatjuk. Mindenesetre a víztükör 250 m-nél mélyebben van, mert a 250 m t. sz. f. magasságú Vöröstóban (Vízvöröstó Nagyvázsonytól északra), annak „déli partjához egész közel szűk víznyelő töbör van, ahol a tó feles vize eltűnik". (Egyébként „a tó fenekén terra-rosához hasonló vöröses laterit van, ez nem ereszti át a vizet." Irodalom, Nr. /. p. 90.) A Tapolca és Öcs közti 18 km-es távolságon tehát a karsztviztükör mintegy 60 m-t, sőt a Tapolca és Sümeg közti hasonló távolságon úgylátszik csaknem 100 m-t sűlyed. Ezt a sűlyedést a Balaton, ill. a belőle kiágazó Tapolcai-öböl megcsapoló hatásával kell kapcsolatba hoznunk. Még tovább északra, az ajkai szénbányászat területén Rozlozsnik Pál 204 m-ben állapította meg a karsztvíztükör magasságát. (Lásd írod. 38.) Itt egy fedő- és egy fekiivíz különböztethető meg s a megadott tükörmagasság a fekü krétamészkő vízszintjére vonatkozik. Minthogy pedig a krétamészkövet itt nem választja el a fődolomittól vízáthatlan réteg, a kérdéses víztükör egyszersmind a triászvíz tükörmagasságának is feltételezhető." A fődolomit innen összefüggően, bárha helyenként lesűlyedve folytatódik K felé a hatalmas veszprémi táblában. Ez a fennsík mindenütt rendkívül vízszegény, úgy hogy az ország leglakatlanabb területei közé tartozik. Ahol azonban 200 m alá sűlyed a térszíne, ott mindig nagy vízbőség jelentkezik s völgységei kiszélesednek. Ez a helyzet a Séd völgyében Veszprém alatt: a 200-as magasságvonalat kb. Jutásnál hagyja el s innen kezdve a Mikáton, Kádártán át Hajmáskér felé a 200 m-es szintvonal alatt mindenütt nagy a vízbőség. Laczkó ezt a karsztvíztükör ismerete előtt úgy magyarázta pompás veszprémi monográfiájában (25), hogy itt haránttörések mentén a dolomit alatti víztartó, át nem eresztő rétegek közelebb jutnak a felszínhez. Ezt a felfogást maga id. Lóczy is egyes esetekben elfogadni kényszerült. Azonban ha megvizsgáljuk az ő Veszprém-vidéki későbbi összefoglaló szelvényét (29. p. 173, 98a. ábra), láthatjuk, hogy ez a magyarázat nem állhat fenn. Egyébként is harántvetők a fennsík magasabb részein is vannak, de ott nem jelentkezik a víz, viszont 200 m alatt vetők nélkül is előtör. Nyilvánvaló tehát,