Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Vendl Miklós dr.: Elektromos triászvíz-kutatás Dorogon

Elektromos triászvíz-kutatás Dorogon 65 mert a nyelési próbánál a bányában a vízszint 22 cm-t emelkedett egy óra alatt. Egy másik megfigyelés szerint pedig a cementálás alatt a bányába betört víz kissé zavaros lett. (Ez utóbbi azonban minden kétséget kizáró bizonyítéknak egyébként nem tartható.) Ugyancsak elég közvetlen összeköttetésre mutatott a szabad fúrólyukban észlelt triászvíztükör magassága is, amely mintegy 50 m-rel volt alacsonyabb a rendes + 131 m triászvíztükörnél (v. ö. a feljebb közölt vízszint-számait a fúrólyuknak). Ezután a bánya nagyjában közvetlenül a vízbetörés fölé telepített egy fúrást (külkota + 295,15 m) a geofizikai munkától függetlenül, amely a vízbetörésen áthatolva 298,66 m mélyen megütötte a triászmészkövet. Ebben a mélységben a cementálás végre sikerrel járt, a vízbetörés vize a művelet elvégzése után 222 1/min-ra csökkent s még tovább apad. A fúrásban a víznívó + 76,15 m volt. Ezekután lássuk a Wenner-iéXé módszer bírálatát konkrét esetünkkel kapcsolatban. A bányász szempontjából akkor értékes ez a módszer, ha teljes finomsággal képes a vízjáratok mélységi helyzetét, kiterjedését és azok összefüggését megadni. Ezekhez a kívánalmakhoz azonban a Wenner-féle módszer túl durvának bizonyult, mert csak nedvesebb részek kitapogatása, minden közelebbi finomabb részlet nélkül, lehetséges csak. Megjegyzem egyébként, hogy a vízbetörésre telepített elektromos fúrás is elég nedves helyre engedett következtetni. Ide telepítendő fúrás azonban a módszer használhatóságát nem tisztázta volna, mert úgyis tudtuk, hogy ott komoly vízjárat van. A vízbetörést tápláló járatokat tehát máshelyiitt, mégpedig plauzibilisen a vető irányában kellett keresnünk. Feltehetően ugyanis a vető jelezte zavart, töredezett részt vehettük a legvízdúsabbnak, ahonnét a vízbetörés főleg táplálkozhatik. Ezért került a mérési hálózat a vetőre. A kitűzött fúrás komolyabb vízjáratot ért is, de a mérések alapján annak mélysége kielégítően nem értelmezhető. Kívánatos lett volna még nagyon a Scliluinberger-féle módosított módszerrel a vízbetörés pontja felett, továbbá a három cementáló fúrás ponján egy-egy, összesen tehát négy mérést végezni. Amint az előző Pogány-ié\e dolgozat erre rámutat, itt a két belső elektród távolsága igen kicsi (a gyakorlatban 4 in is lehet már), így tehát sokkal, de sokkal finomabb részletek feloldása is várható már. A mérések elvégzése idején azonban nem állott még rendelkezésre olyan érzékeny mérési berendezés, mint amilyen ez esetben a A V méréséhez szükséges. Pogány Béla többször is idézett dolgozatában ugyancsak rámutatott arra is, hogy a vető a mérési görbeseregből felismerhető, így én ezzel a kérdéssel már nem foglalkozom. Azt hiszem továbbá, hogy a három cementáló fúrás eredményéből a következő megállapítás nagy valószínűséggel levonható: Nagyobb vető-