Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Pogány Béla dr.: Víz kutatására felhasználható geofizikai módszerekről

Víz kutatására felhasználható geofizikai módszerekről 51 irányát ^ és I

2 között felcseréljük, és ugyancsak felcseréljük a voltmétert a Pj és P

2 elektródokhoz csatlakoztató drótokat, vagyis a voltméternek azt a sarkát, mely előzőleg Pj-hez volt kötve, most az áram irányának felcserélésekor P

2-hez kötjük, akkor a voltméter most a AV—AV' potenciálkülöbségeket méri. A kettő középértéke AV. Ily módon tehát megszabadulunk a AV' tői. A AV potenciálkülönbség nagyon csekély; még akkor is, ha ampére nagyságrendű áramok mennek a Földbe, AV értéke millivolt nagyságrendű, ha a értéke már néhány száz méter. Pontos mérés tehát csak kompenzátorokkal történhetik, nem pedig voltméterekkel. Ez a mérési technikának legkényesebb pontja. A kompenzáció ellenőrzése nullamüszerrel történik, ezért a mérendő, a kompenzálandó feszültséget is — mint már fent jeleztem — kommutálni kell, ami, tekintettel arra, hogy igen kicsi feszültségekről van szó, kifogástalanul működő kommutátort igényel. Az áram egyidejű kommutálása nem ily kényes feladat. A (» fajlagos ellenállásra vonatkozólag fent adott formulák szigorúan akkor érvényesek, ha az altalaj homogén, ha q értéke mindenütt ugyanaz. Más esetben csak az altalajban előforduló különböző anyagok Ci' C2> C3» - • • értékeinek egy bizonyos középértékét kapjuk, ha a mért AV, I és a értékekből (>-t kiszámítjuk. Fontos azzal tisztába jönni, hogy a nyert középérték az altalaj mely térfogatrészére vonatkozó közepelés eredménye. A 4. ábrában kihúzott vonal tünteti elő az áramvonalakat és szaggatott vonal az ekvipotenciális felületeket. A Wenner módszernél pl. a mért AV potenciálkülönbség a Pj és P

2 pontokon átmenő ekvipotenciális felületekhez tartozó potenciál értékek különbsége. I, és I

2 felé tehát ezek az ekvipotenciális felületek határolják a volument, melyre vonatkozólag a középértéket mérjük. Az 5. ábra síkja legyen az I

± 1

2 vonalat merőlegesen felelő ekvih h 4. ábra.