Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Papp Ferenc dr.: Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai

212 Vitális Sándor dr. juk, a két mérés közt eltelt 12 óra alatt a vízszint 16 méterrel esett, azaz a fúrásban még nem állt be a valódi nyugalmi vízállás. A 135. sz. fúrásban a fúrás előrehaladása folyamán, amikor a fúrás 31 m mély volt 196.52 m, amikor 34 m mély volt 195.07 m és a fúrás befejezése után 147.52 m-ben mérték a nyugalmi vízszintet a t. sz. felett. A mérési adatok közötti óriási különbségek nagyon jól érzékeltetik a mérések helytelen kivitelezését, illetve a mérések eredményének helytelen kiértékelését. A 136. sz. fúrásban, mely az Ágói patak közelében fekszik, a nyugalmi vízszintet a t. sz. felett 151.38 m-ben állapították meg. A fúrás közelében lemélyített kutató-aknában a holocén ártéri hordalékot és az alatta fekvő pannón homokot átharántolva, a nyugalmi vízszintet ugyancsak 151. 38 m-ben mérték a t. sz. felett. A fúrásban és aknában feltárt víztartók magasabban fekszenek az igazi felszálló artézi víz nyugalmi vízszintjénél s így nyilvánvaló, hogy a mért nyugalmi vízszint-adatok csak a helyi jellegű kis mélységben fekvő víztartók vizének nyugalmi vízszintjét rögzítik s ezeknek semmi köze sincs a mélyebben fekvő víztartók igazi felszálló artézi vizének nyugalmi vízszintjéhez. A felsorolt mérési adatokból megállapíthatjuk, hogy Rózsaszentmárton környékén a megállapított felszálló igazi artézi víz nyugalmi vízszintje felett fekvő víztartóknak, illetve azok vizének nyugalmi vízszintje más és más azaz helyi jellegű, míg az artézi víz nyugalmi vízszintje regionálisan állandó sat. sz. felett kereken 138.80 m. összegezve az elmondottakat, nem lehet eléggé kihangsúlyozni annak fontosságát, hogy egyes földtanilag és hegyszerkezetileg egységes vidékek mélyebb víztartóinak nyugalmi vízszint adatait csakis a legnagyobb gondossággal eszközölt hosszú ideig tartó megfigyelések, próbaszivattyúzások, pontos szintmérések alapján lehet megállapítani. Legyen szabad ép ezért a gyakorlatban működő szakemberek, főleg a kutatással foglalkozó bányamérnökök figyelmét felhívni arra, hogy minden fúrásban a hidrológiai megfigyeléseknek minél nagyobb fontosságot tulajdonítsanak s iparkodjanak kellő türelemmel és gondossággal végezni megfigyeléseiket. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy pl. egy szénkutató fúrás befejezése után nem elegendő lemérni a fúrólyukban a vízszintet s ennek adatát azonnal elfogadni, hanem hosszú időn át kell végezni a vízszintméréseket, esetleg lekanalazni a fúrólyukban levő vízoszlopot, vagy ha idő és mód van rá s ami a legbiztosabb, próbaszivatytyúzással megállapítani a hidrológiai adatokat.