Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

178 Papp Ferenc dr. Horusitzky Henrik összefoglaló munkájában (17/b) 48 elkülöníthető forrásról, illetve kútról emlékezik meg. Ezek közül bőségük miatt tekintetbe jöhetnek: 1927 Horusitzky becslése 1940. VIII. 15,-i saját becslésem Fényes források 1.0—1.4 m

3/sec 0.923 m

3/sec Nagy-és Kisforrás ... 1.0—1.2 m

3/sec 1.250 m

3/sec Nagytó forrásai 0.7—0.2 m

3/sec 0.552 m'/sec Kisforrás 0.470 m

3/sec Átalér 2.2—2.8 m

3/sec 1.610 m

3/sec Összhozam: 4.805 m

3/sec A források vízhozama azonban jóval kisebb, mint amennyi hasznosítható, ha a források nem állnának saját vízoszlopuk nyomásának hatása alatt. A Rómaifürdő forrásainak hozammérési adatai szerint 1.40— 1.80 m vízállás mellett a hozam 1100 perc/liter, leeresztve a tó vizét a forrásokból lefolyó víz mennyisége 8000—10.000 perc/liter, ily módon a tata-tóvárosi források maximális vízhozama is legalább ötször annyi, mint amennyit jeleznek az egyes megfigyelők. Érthető tehát, hogy a mult század végén, 1886 körül, a főváros vízellátásával kapcsolatban felmerült az a terv is, hogy Tatatóváros területén feltörő rendkívül bő források vizét kapcsolják be. Jóllehet a terv tetszetős, mégis elejtették Szabó József geológus és Stoczek József (56) ellenzése miatt. Mindent tekintetbe véve a Tata-Tóváros területén fakadó források jelentőségét elismerjük, azonban, miután közelebb is van hasonló jellegű víz, a főváros vízellátása szempontjából ezek vize nem jöhet tekintetbe. * A Vérteshegység DK-i szélén a dolomit karsztosodott és egymástól a földkéregmozgások következtében elválasztott rétegei fölé neogén rétegek, üledékek telepedtek. Ezek közül a pannon agyag tartóztatja fel a hegységből odaáramló karsztvizet; megjegyzendő azonban, hogy a lejtőtörmeléken és löszön leszivárgó csapadékvíz is hozzájárul a források, erek, élő kis tavak és posványosodott, ingoványos részek vízkészletéhez. A zámolyi forrásokról Seidel (54) és Gedeon (12, 13) közöl érdekes adatokat. Seidel a források vízhozamának változásáról értesít. 1755. augusztus: a források kiszáradtak 1758. május: „ bő vizet adnak 1794: „ kiszáradtak 1797: „ igen gyengén vizet adnak