Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Moll Károly dr.: A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól

A hévízfiirdöi tó hőmérsékleti viszonyairól 13 aligha az az oka, hogy a forrás nem egyenletesen működik, mert hiszen az áramlatok ilyenkor is egyformán megvannak, hanem inkább avval magyarázható, hogy -— ha a víz hirtelen hőcsökkenés vagy szél hatására nagy tömegekben erősebben lehűl, a nagytömegű alászálló hidegebb víz a forrás helyére jutva a forrás fellökő erejét tompítja, elfojtja. Csakugyan ilyen hirtelen lehűlések esetén észlelhetők a forrásműködés látható anomáliái, — de ugyancsak magyarázza azt is, hogy a fürdőzők olykor „hideg áramlatokat" éreznek a vízben. Ez egy tökéletlenül keveredett és a forrásból fellökött, alácsúszott, lehűlt víztömeg. Ilyen eset fordulhatott elő akkor is, amikor Weszelszky a forrás mélyén 0.5 fokkal hidegebbnek találta a víz hőmérsékletét, mint a felszínén. Ez csak addig észlelhető, amíg a lehülési folyamat a folytonos keveredés folytán be nem állítódik arra a vízhőfokra, amely a beállott alacsonyabb levegőhőmérséknek megfelel. Mert, mint a görbéből láttuk, a tó hőmérséke a levegő hőmérsékével kb. párhuzamosan emelkedik vagy csökken és minden levegő-hőfoknak megvan a maga vízhőfoka. így tehát csak a légköri változások idején észlelhetők az említett anomáliák. A leírt áramlásoknak azonban nemcsak a tó hőmérsékletének a szabályozásában van szerepe, hanem az iszap megóvásában is. T. i. az északfelé haladó áramlások az iszap könnyű fajsúlyú részeit állandó körforgásban tartják és nem engedik elsodorni a lefolyóba. Ezért is alakult ki a tónak az „iszaparculata", mely abban áll, hogy a forrástól észak felé eső fele a tónak finom, laza, bársonyos iszapban bővelkedik, míg a déli felében csak a partszéleken van iszap, — ott is elég goromba, darabos. Innét a lefolyó felé haladó ár elsodorta a finom iszapot és a fenéken inkább homokot, durvább kavicsot és növénvi törmeléket találunk. ' j Egész más érzés a tónak ebben a részében gázolni, e darabos, goromba talajon, mint a tó északi felén. Ha sokan fürdenek és felkavarják a tó vizét, természetesen sok iszap kerül az áramlásokba, — így az alácsúszó víztömegbe is. Ezt aztán a forrás újra fellöki és azt a látszatot kelti, mintha a forrásból jönne fel az iszap. Vagyis ugyanolyan körforgást végez az iszapnak a könnyű fajsúlyú része, mint a víz. A felkavart iszaprészecskék fajsúlyuk sorrendjében az áramlások mentén üllepednek !e: a legnehezebb fajsúlyú homokszemecskék már közel a forrás körül üllepednek le, míg a könnyű, finom iszaprészek az áramlások távolabbi részein. Ezért is van ezen áramlások lassuló szakasza'n a legjobb és legfinomabb iszap: így a keleti parton, a közkedvelt ú n. lótuszöbölben és a vele szemben levő partok mentén, a mai ú. n. iszapfürdők táján, a nyugati partszéleken, valamint északfe'é is, de ott a víz mélysége miatt alig jön számításba a fürdőzők szempontjából. A legtovább az egészen finom, porszerű iszaprészecskék maradnak keringésben, melyek valószínűleg több kört is leírnak a forrástól a forrásig, amíg