Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése
154 Papp Ferenc dr. szinten 45 cm-es eltolódást látunk. Ezt annak tulajdonítja Csanády, hogy a rétegek ÉNy felé, tehát a Duna felé dőlnek és a rétegzés maga befolyásolja a vízszintet. Mindazonáltal kétségtelen, hogy egy-egy vidéken belül a karsztvízszint tengerszint feletti helyzete (abszolút magassága) gyakorlati értelemben véve: állandó; meg kell azonban jegyezni, hogy a karsztvízszint az illető terület alatt nem egybefüggő vízszint, mint pl. a felső talajvíz esetében, hanem a kőzetrepedések, -hasadékok, -járatok, -üregek és -barlangok közlekedőedényszeru szövevényes hálózatában való közel egyszintben való vízállás. A karsztvizet tartalmazó kőzetek hasadékai és üregei között Csanády László megfigyelései szerint nincs olyan egyszerű, közvetlen összefüggés, mint a közlekedőedények között. Ennek igazolására megemlíti, hogy a tokodi bánya III. ereszke VI. emeletén elgátolt víznek kinyitásakor a IV. emelet két forrásán semmi változás nem volt észlelhető, a vízmennyiség változatlan maradt s ezeknél is csak a fokozatos egyenletes csökkenés volt megállapítható. 1925 február 15-én került víz alá az Ágnes-akna mélyszinti mezejének előkészítését célzó Vakakna. A vízbetöréskor — Csanády László szerint — a közeli kavernákban változás nem volt, csak a szivatás után volt süllyedés a fentebb leírt módon észlelhető. 1926-ban mélyítették az I. sz. ÉNy-i ereszkét, 70 m-ben ütötték meg az első kavernát, az I. sz. ereszkefejnél levő kavernában a víz lassan süllyedt bizonyos szintig, ahol megállt. Mindezekből látható, hogy a kavernák között némi összefüggés van ugyan, azonban az egyes kavernákat tápláló csatornák különböző szinteken, különböző magasságban függnek össze s így a mélyebb szinten történő vízfakadás esetében is a magasabb szinten levő vízforrások le nem vezethetők s az egyes források lecsapolása különböző megnyitást igényel. Amennyiben a föld mélyén történő feltárások következtében az illető vidék karsztvízszintje alá hatolnak s utólag tör be a karsztvíz, úgy természetesen a helyzetnek megfelelően csak bizonyos idő eltelte után — mikor a szomszédos járatok és üregek is megteltek — éri el az illető vidék karsztvízszintjét. így a dorogi A. aknában 1893 szeptember hó 17-én este fél 7 h-kor 76.79 m. tengerszint feletti magasságban „mennydörgésszerű' robbanással tört be a karsztvíz, szeptember 18-án a vízszint 121.8 m-re, november 9-én 168.7 m szintig emelkedett. Hegyvidékek szerint közlünk összefoglalóan néhány ismertebb karszvízszintet:
