Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Moll Károly dr.: A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól

12 Moll Károly dr. zolatát követve északnak kanyarodik és körülbelül a mai strandfürdő „tiszti pavillonja" előtt vész el. A másik evvel ellentétes irányban a forrástól nyugat felé halad ugyanilyen sebességgel és nagyjából a tó feleit vezetett vízvezetéki csövet követi eleinte, majd a part hajlása irányának megfelelően északnak fordul és a mai strandfürdő partján keletnek haladva, ugyancsak a tiszti pavilion előtt vész el. A harmadik erős áramlás már déli irányú, ezen előbbivel párhuzamosan indul a forrástól, de a vízvezetéki cső túlsó, déli oldalán és a nyugati parthoz közeledve délnek kanyarodik és a mai iszapfürdők előtt húzódva halad a lefolyó felé. A negyedik erős áramlás a forrástól egyenes irányban tör délnek, vagyis a lefolyó irányában. Ezt az áramlást a homokkőpadon átbukott víztömeg alkotja. Az említett négy áramlás közül ez utóbbi a legsebesebb folyású áramlás. Az ötödik áramlat, mely a két kis sebességű áramlás gyorsabbika, a forrástól keletnek indul, mint az elsőnek leírt, de a tó közepén levő fürdőház északkeleti sarka táján délkeletnek kanyarodik és sebessége hamar lassúbbodva, még a mai fedett fürdőház előtt jóformán elvész. Ezen a tájon és ettől egészen a keleti partig alig észrevehető a vízmozgás. Ezért a tónak ezt a részét holt víznek nevezhetjük a jóformán álló jellege miatt. Ezen a részen a víz hőfoka mindig alacsonyabb is, mint másutt és nagyjában a tóparti víz hőmérsékével egyenlő. A másik irányú vízmozgás a függőleges, illetőleg a ferde síkban mozog. Ezt a víznek a forrástól való fokozatos eltávolodásával járó lehűlése okozza és csak a tó északfelé eső felében észlelhető. A lehűlt víz a nagyobb fajsúlya révén a mélybe süllyed. Az elsüllyedés helye nyilvánvalóan a két északfelé tartó áramlás találkozási helye. Itt a mélybe sülylyedve a forrás felé menetesen mélyülő tómedret követheti, mint azt Weszelszky is feltételezi. E lehűlt és alácsúszó víztömeg fölé a forrásból rárétegződik friss meleg forrásvíz, mely egyenest észak felé egy rövid távon okoz is egy gyenge, hamar elvesző áramlást. Ezt jelölöm meg a második gyenge és egyúttal a leggyengébb áramlásnak. E három áramlás: a két északnak kanyarodó nagy ívű és ezen gyenge, egyenes északi irányú áramlás találkozási helyei között van egy nagyjából háromszög alakú részlete a tónak, ahol a víz gyakorlatilag áll. Ez alatt a háromszög alatt mehet végbe a lehűlt és alácsúszó víztömegnek a függőleges, illetőleg ferde irányú áramlása, mely az innét menetesen mélyülő tómeder mentén ismét a forrás tölcsérébe jut és ott a friss forrásvízzel keveredve, újra fellöketik, hogy elölről kezdje változatos pályáját. Ez a folytonos keveredés és számos irányú áramlás az egyenletes hőmérsék fenntartásának a titka és a megmagyarázója olyan jelenségeknek, melyek eddig érthetetleneknek látszottak. Ilyen pl. az, hogy a forrásműködés olykor erősen látszik, pontosan a kráter felett, máskor excentrikusan tűnik fel a krátertől jobbra vagy balra, néha pedig egyáltalán alig látszik. Ennek