Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Moll Károly dr.: A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól

A hévízfiirdöi tó hőmérsékleti viszonyairól 9 tóba beszivárgó talajvíz hűtő hatásától is. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy magának az esőnek a hűtő hatása kicsi. Az esővel kapcsolatos nagyobb fokú lehűlés onnan származik, hogy az esővel rendszerint együtt jár a levegő lehűlése és sokszor a szél is. Ha a görbén' a megfigyelések sorozatában ilyen esős szakaszokat tanulmányozunk, ahol sem a levegő hőmérséke nem csökkent az esős időszak alatt, sem szél nem volt (máj. 15—18), ott körülbelül a 12 foknyi egyforma levegőhőmérsék mellett csupán az eső hatására csak 0.5 fok C hőmérsékcsökkenést észlelhetünk. Ugyanilyen körülmények között pedig 23 foknyi levegőhőmérsék és 56-os levegőnedvesség mellett a meleg eső nem hogy csökkentette volna a víz hőmérsékét, hanem az 0.5 fok C-sal még emelkedett is (máj. 27—28). Az eső tehát egymagában aránylag kevéssé hűti le a tó vizét, ami érthető is a forrás rendkívüli gazdagsága mellett. Az esővel kapcsolatos talajvíz beszivárgásnak is sokkal kisebb a jelentősége, mint azt sokan a Hévizén megfordulók között, de még egyes kutatók is gondolták. E tekintetben empirikus tapasztalataim Weszelszky említett vizsgálataival és felfogásával teljesen egybehangzóak. Mint ahogy Weszelszky a víz analysisek sorozatával kimutatta és mint azt magam is állítom, a talajvíz beszivárgás a tőzegrétegen át vajmi kevés lehet. Kevés azért, mert a tó vízszintje és a part szintje között a különbség aránylag kicsi, különösen a tó északi és keleti partján, ahonnan a leginkább várhatná az ember a mocsarasodásra hajlamos, ingoványos talajból a talajvíz beszivárgását. E kis szintkülönbség már egymagában is jóformán lehetetlenné teszi a felületi talajvíz beszivárgását. A nyugati part felől a beszivárgás még kevésbbé valószínű, mert ott kötött a talaj, mely a vizet kevésbbé ereszti át. Ezt egyébként a hévízi fürdőtelep kútjainak és a tóparti víznek sorozatos analyzisei közötti eltérések is igazolják. (Weszelszky.) A tó távolabbi peremét pedig észak, kelet és nyugat felé régi országút veszi körül, mely kétségtelenül talajtömítést jelent, ami a távolabbi felületes talajvíz beszivárgását megakadályozza. De a szintkülönbség hiánya is megakadályozza ezt. Még két érvet hozhatok fel amellett, hogy a partok felől talajvíz beszivárgás nincs. Az egyik az, hogy ha volna, akkor a hosszasabban tartó esős időszakokban a part szélén jóval kisebbnek kellene a víz hőfokának lennie, amit pedig soha nem észleltünk, — a másik pedig az, hogy ha volna talajvíz beszivárgás, akkor a mélyebb tókörüli helyekre viszont kiszivárgásnak is kellene a tóból lennie, pedig erre vonatkozó semmilyen tapasztalat nincs. Még egy érvet említhetnék a beszivárgás ellen, azt t. i., hogy a hévízi sétányon a tőzeges talaj szélén volt néhány évtized előtt is még egy ú. n. „feneketlen kút". Ez olyan mély volt, hogy a környékbeliek és a fürdőzők szórakozására szolgált a kavics bedobálás. Ha be- vagy kiszivárgás lett volna, akkor ennek a kútnak a vízszintje a tó vízszintjével egyenlő lett