Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Bodnár János dr.: Az ásványvizek kémiai vizsgálatának irányelveiről

Az ásványvizek kémiai vizsgálatának irányelveiről 111 jellegének tudományos megállapítása a víz makro- és részben a mikroösszetétele alapján történik. Ilyen módon hatástani szempontból a hazai viszonyok figyelembevételével Kunszt János (1) szerint 10 főgyógyvízcsoportot különböztetünk meg: alkalikus, meszes, vasas, glaubersós, keserű, konyhasós, jódos, arzénes, rádiumos és egyszerű gyógyvizeket. Hiányzik a csoportosításból a szénsav- és kéntartalom, miután; az ilyen alkatrészeket tartalmazó vizek nem főcsoportokat, hanem ezeken beiül alcsoportokat képeiznek, hasoinló módon vétetik figyelembe a csoportosításnál a vizek hőmérséklete is. Kevés gyógyvíz van, amely tisztán volna egyik vagy másik főcsoportba besorozható, vagyis a csoportok nincsenek elhatárolva, hanem számos átmenet van köztük. A vasas és arzénes vizek kémiai jellemüket illetőleg a gyógyvizeik legkülönbözőbb csoportjaiba, a jódois vizek pedig rendesen a konyhasós vizek közé tartoznak. Annak az eldöntése, hogy a vizsgált ásványvíz gyógyvíznek számit-e és melyik főcsoportba tartozik, az iontáblázat alapján igen egyszerűen történik.* Az iontáblázatokból megnézzük, hogy a makroelemek, illetve makrokationok és -anionok egyenérték %-ai közül melyik dominál, ezzel eldöntöttük a víz jellemét, vagyis hovatartozandóságát. Ez azonban nem elég, mert ilyen alapon egy ivóvizet is ha részletes ionanalizis van róla, gyógyvíznek lehetne minősíteni. A víz jellemének megállapítása után megnézzük, hogy a domináló ion abszolút mennyisége eléri-e a hatástani szempontból megadott határértéket. Ugyanekkor figyelembe vesszük a csoportosítás szempontjából számításba jövő mikrofonok (Fe, J, As) és a szabadszénsav abszolút mennyiségét, valamint a víz radioaktivitásának mértékét is, hogy azok elérik-e a megállapított határértéket. Jelenleg nálunk az ultramikroelemek (ionok) közül gyógyhatás szempontjából csak a radiumemanació (radon), a rádium és tórium vétetik számításba. Arról, hogy ezeken kívül milyen más ultramikroelemek jöhetnek itt figyelembe, később lelsz majd szó. A részletes ásványvízanalizis során a makro- és mikroelemeket** a jelenleg uralkodó irányelv szerint a klasszikus analitikai kémia módszereivel, az ú. n. makromódszerekkel szokták meghatározni s a modern „mikromódszerek" használata nincs elterjedve. Ezt bizonyítja többek között, hogy a híres ásványvízkutató R. Fresenius munkatársaival az ásvány* Csak megjegyezni kívánom itt, hogy az üveg címkéjén hivatalosan feltűntetett sótábláziat nem alkalmas fenti célra, amint arra először 1932-ben s utána többízben (utoljára 1941 júniusában a Balneológiai Egyesület jubiláris kongresszusán tartott előadásomban) (2) mutattam rá. ** Fontosnak tartom itt kiemelni, hogy a mikroelemek közül nálunk a fluor meghatározását mellőzni szokták, amire később még vissza fogok térni.