Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Papp Ferenc dr.: Budapest gyógyvizei

Budapest gyógyvizei 7SJ rádiumemanációban leggazdagabb forrásvizeket. A Rudas-fürdő forrásai nemcsak ivás, fürdés szempontjából kiválóak, hanem különböző betegségek gyógyítására is, így Bélák professzor rheuma gyógyítására, Bakay professzor pedig tuberkulotikus sipolyok, sebek gyógyítására is sikerrel alkalmazta, megjegyzendő, hogy gyógyítás céljára a Mátyás-forrásból vettek vizet, ami a tökéletes foglalása mellett tanúskodik. A Rudas-fürdő közvetlen szomszédságában, a Gellérthegy É-i tövében fakad a Szent Imre-fürdö 2 forrása, melyek közül a Nagy-forrást még a mult század végén vájták a dolomitba; hozama 410—510 percliter, hőmérséklete 42° C. Sokkal érdekesebb a Kis- vagy Mátyásforrás: 21 m hosszú forrásbarlang ez a budai márgában, szélessége 0-70—2-25 m közt váltakozik, magassága a 3 m-t is eléri. Az elbomlott márga agyagos iszapjában ökölnyi-diónyi piritkristályok csillognak. A barlang végén a lámpafénytől csillogó vízcseppekkel tarkított hasadékból zajtalanul tör elő a 27 percliter hozamú 43°-os forró melegvíz. E források vize is jelentékenyen rádióaktív, legutóbbi időben Jaschik Győző fővárosi vegyész rubidiumot, asium és titán ritka alkatrészek jelenlétét is kimutatta, ezek is csak fokozzák a gyógyhatást. A fürdő egyébként arról is nevezetes, hogy Mátyás király fürdője volt és a Várból fedett folyosó vezetett le hozzá annakidején. A Tabánban a Szent Imre-fürdő előtt Vendl Aladár, Pávai-Vajna Ferenc és Weszelszky Gyula javaslatára két eredményes fúrást telepítettek 1935-ben. Az I. sz. a Szent Imre-fürdőtől É-ra 33 m-re 200 m mély, hozama 200 percliter, hőmérséklete 46.2° C. A II. sz. fúrás a Szent Imre-fürdő Ny-i sarkában van 93.6 m mély, dolomitban ér véget, hozama 150 percliter, hőmérséklete 43.6° C. A Várkertben 1939 őszén fejezték be Horusitzky Henrik javaslatára telepített 261 m mély, dolomitban végződő 44° C, 285 percliter hozamú fúrást. Egy másik igen élénk forrás feltörési hely a Józsefhegy környéke, ahol 600 m

2 területen a Király-, Lukács- és Császár-fürdő forráscsoportja van. Rendkívül érdekes az, hogy közönséges hőmérsékletű rétegforrás mellett (a Császár-fürdő Keserű-forrása, a Lukács-fürdő Hideg-kútja) különböző összetételű és hozamú langyos-, meleg- és hév-források fakadnak egymás mellett. A geológiai adatok igazítanak e helyen is útba. E terület földtani felépítésének tüzetesebb ismeretét Schafarzik Ferencnek köszönhetjük, aki, jóllehet, a legkörültekintőbb geológusok közé tartozott, mégis szembeszállt az akkori közhittel, mely a forrásterületek védelmét a túlságba vitte és fúrást javasolt. E fúrás eredménye a Lukács-fürdő egyik főerőssége, a Szt. Lukács-gyógyforrás, melynek 62° C vizével fűtenek is. A víz közvetlen a budai márgából tör elő, a fúrás agyagot, az agyag felett pedig homokos dunaiszapot harántolt. Ezek a kőzetek teszik lehetővé, hogy egymás mellett 19°, 25°, 57° és 63° C melegforrások tör-