Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Majzon László dr.–gróf Teleky Géza dr.: A városligeti II. számú mélyfúrás. Szent István-forrás

52 Dr. Majzon László és dr. gróf Teleki Géza de ezek, sajnos, a városligeti fúrásból egyáltalában nem kerültek elő. 4. 1120-45—1190-00 m. a többi kincstári mélyfúrásokból szintén ismert foraminiferamentes-honzont. Az ebbe a szintbe sorozható rétegegeket neveztem el ,,tardi rétegek'

1-nek (59.), inivel itt figyeltem meg először s itt volt a legvastagabb kifejlődésű is. Szintén jellemző szint Bükkszéktől a fővárosig. Különbségek csupán abban mutatkoznak, hogy egyik helyen vastagabb, míg másutt vékonyabb rétegződést alkot. A tardi mélyfúrásban pl. 386 m., a bükkszékiekben 162 m. a maximális vastagsága. A városligeti II. számú fúrás 70 m. kifejlődésben harántolta. Az őrszentmiklósi kincstári mélyfúrásban ennél vékonyabb, a csoinádi fúrás nem érte el, a nagybátonyi kincstári mélyfúrás ebben a szintben állt meg 1537-00 m. mélységben. Kőzettanilag is elkülönül a többi rupélien horizontoktól. Sötétszürke, barnás árnyalatú agyagok és kissé meszes rétegek tartoznak ide. 5. 1190-00—1206-20 m.-ig néhány fajt tartalmazó, de ezek között a Globigerina bulloides D'ORB. nem ritka előfordulású szintje. Mindenütt vékony kifejlődést mutat. E horizont szintén ismeretes a többi fúrásokból is, mint a rupélienbe sorozott üledékek legalsó része. A bükkszéki 2. és 3. jelzésű foraminifera-horizont a városligeti II. számú mélyfúrásban nem mutatható ki, mely utóbbi pedig az őrszentmiklósi és csomádi fúrásokban (58.) megtalálható. Láthatjuk, hogy a Városliget II. számú fúrása is igazolta Majzon L. azt a felfogását, melyet már eddig is több helyen megemlített, egyrészt, hogy a foraminiferák igen jó szintjelzők s megmutatnak — eddig nem méltányolt hűséggel — olyan változásokat is pl., amelyek az üledéknek makroszkópos vizsgálatából nem következtethetők, másrészt, hogy az úgynevezett eddig „kiscelli ágyagok"-nak vett rétegek a foraminiferafaunát tekintve, különbözőek. Erre már rámutat t. Roth iK>. (60. p. 14.) is, mikor megemlíti, hogy: „a ,kiscelli agyagok' teljes faunájában bizonyára fognak különbségek mutatkozni". Sok helyről származó, de különösen a mélyfúrásokból előkerülő rétegminták vizsgálatánál — hol egy helynek vertikális irányban figyelhető meg a rétegsorozata — jól kiadódnak az összefüggések, az esetleges különbségek. Ez már nehezebben észlelhető a felszínre bukkanó rétegeknél, mivel ezeknél az üledék kis töredéke vizsgálható s a sokszor nagyobb távolságban lévő hasonló korú üledékről nem is mutatható ki az előbb már észlelt réteghez képest annak fedő vagy fekvő volta. A közbeneső terület fedettsége, szerkezettana, a denudáció mind szerepet játszanak. Ilyen helyeken a mélyfúrásokból már ismert faunák alapján dönthető el egy-egy feltárás helyzete a rupélien többszáz méter vastag sorozatában. Több, mint valószínű, hogy ennek a hatalmas kifejlődésű rupélienbe sorozott rétegeknek alsóbb részei idősebbek lesznek. Erre már Schréter Z.