Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Majzon László dr.–gróf Teleky Géza dr.: A városligeti II. számú mélyfúrás. Szent István-forrás
A városligeti II. számú mélyíúrás 37 A szén korát Zsigmondy V. (6.) és Szabó ]. (21.) alsóoligocénnek; Papp K. (10. és 31. p. 676.) eocénnek veszi, mely a kósdi szénhez hasonló; id. Lóczy L. (32.) a tatavidéki eocén szén hasonmásának tartja; Schafarzik F. (27. p. 188.) középeocén, majd (29. p. 17.) alsóeocén korúnak mondja. Vendl A-nál (33 p. 11.) az eocén szén feletti mészmárga felsöeocén korú. Pávai Vajna F. (35. p. 8.) szerint a szén kora eocén. Vitális I. (34. p. 150.) a széntelepet Papp K. felfogása szerint említi. Ferenczi 1. (36. p. 107.) a városligeti régi fúrásban budai márgát említ. Pávai Vajna F. (35. p. 8.) szerint a fúrásban „az egész paleogén és neogén sorozat képviselve van". 7". Roth K. (37. p. 126. és 38. p. 12.) hajlandó „a penctunculus-os homok lerakódását megelőző korszak, tehát a középső oligocén üledékeit a kiscelli agyag magasabb részében keresni a városligeti artézi kút szelvényének 34—56'. sz. terjedő rétegeiben (Zsigmondy) folytonos rétegsorozatot és az egész oligocént látni". Ezt elfogadja Schaf arzik F. (30. p. 190.) is. T. Roth K. megjegyzi (37. p. 8,), hogy a fúrás legmélyebb márgás szenes részét az eocénhez szokás számítani, bár a 10 m vastagságú márgát akár budai márgának, tehát alsóoligocénnak, akár bryozoumos márgának, Hof mann szerint felsőeocénnek vesszük, „a fedő kiscelli agyag a fácies tekintetében nagyon emlékeztet az alsó eocén szénképződményt fedő operkulinás agyaginárgára". A fúrás neogén rétegeiről pedig a következő megjegyzéseket találhatjuk az irodalomban. Halaváts Gy. (9. p. 343. és 347.) aquitanien és burdigalien üledékeket: sejt a fúrásban, pl. az aquitanient a 400.74 m feletti rétegekben. Lörenthey I. (39. p. 241.) az alluvium alatti körülbelül 340 m vastagságú rétegsorozatot az alsómediterránba helyezi. Földvári A. (40. p. 48. és 1. p. 66.) és id. Noszky ], (41. p. 104.) határozottan tagadják a burdigálien jelenlétét Budapest környékén, s így természetesen a városligeti mélyfúrásban is. Noszky ]. a kattien feletti (15.33—345.66 m között) rétegekben helvécien slires rétegeket lát. Alsómiocént csupán az a 18.1 m. vastag charás, ostracodás édesvízi agyagréteg képviseli, melyet Zsigmondy V. (6. p. 66. és 73.) a mediterrán és az oligocén közé helyez (míg a nagy — nem a térkép szélén ábrázolt — szelvényén az oligocénhez kapcsol). Ezt a vékony édesvízi réteget Földvári A. (1. p. 66.), Horusitzky F. (42. p. 329.) a miocén aljára helyezik, bár Horusitzky F. szerint a városligeti előkészítő fúrások déli szelvényének homokos, kavicsos rétegeit, melyekből néhány kopott, másodlagos helyzetű foraminifera (köztük nummulina is), egy nagyobb emlőscsont és egy pele fog került elő, tehát határozottan terresztrikus jellegű rétegek, képviselhetik a burdigálient. Noszky J. későbbi munkájában (43. p. 176.) az édesvízi réteget is a helvécienbe sorolja, míg Wein Gy. (44. p. 33.) a szentendrei Sztelin patak melletti útbevágás édesvízi (Uniós, Melaniás), valamint a leányfalui Boldogtanya levéllenyomatos, gipszeres aquitanienbe