Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VII. FEJEZET: Varia - Széky Pálma: Adatok az Erzsébet-sósfürdő hidrológiájához

334 Széky P

alma várgása rendesen kisebb, míg a hígabb sósvizü kutakban a víznívó eredeti magasságát már 4 óra alatt elérheti. A kutak egymástól való távolsága általában 50—60 m, de van olyan eset is, ahol 300 m. A bevezetésben említett 4 új kút mélyítését a Tétényiút és a 14. számú kút között vették tervbe. Az egyes kutakat általában 15—20 évig tartják üzemben. Azok azonban, amelyeket kiuzsoráznak, már 10 év alatt kimerülnek. A kút kimerülése alatt azt kell értenünk, hogy a kút közelében lévő kékesszürke pirites kiscelli agyagból az összes pirit limonittá oxidálódott, tehát szulfátos vizet többé már nem adhat. Az ilyen kútban összegyűlt víz szulfátokban anynyira szegénnyé válik, hogy gyógyászati célokra alkalmatlanná lesz. Az ilyen kutat betömik. Természetes, minél -több vizet merítenek ki az egyes kutakból, annál hamarább fogy el a piritben felhalmozódott kénmennyiség, tehát annál hamarább merül ki a kút. A kutak vizének hőmérsékletét gyakran ellenőrzik és azok hőmérsékletét az év folyamán közel állandónak találják. A hőfok általában 9—12 C° között ingadozik. Hasonlóképen a víz sókoncentrációját is ellenőrzik areométerreil. A víz töménysége az egyes kutakban állandónak mondható. A sósvíz fajsúlya 1.030—1.035 közölt váltakozik. Fürdés céljára sohasem használják egy kút vízét, hanem mindig több kútból keverik. A keverés mértéke nincs szigorúan meghatározva. A kutak szivattyúzását úgy végzik, hogy a hígabb vizű kutakból aránylagosan többet vesznek, mint a töményebb vizű kutakból úgy, hogy a fürdő táplálására szolgáló víz mindig közelítőleg azonos koncentrációjú maradjon. A Kísérleti kút vizét, mely egyike a telep legtöményebb sósvizeinek, szintén fölhasználják fürdővíz keveréséhez, egyébként különösen ivókúrára veszik igénybe. Erre a célra naponta 50—60 liter víz fogy. Hasonlóan a többi budai keserüvizekhez, ez a víz is purgatív hatású. A Sósfürdőben naponta 80—100 m

3 keserűsós vizet fogyasztanak a fürdőüzemben. Tekintettel arra, hogy a fürdőtelep 16 kútjában átlagosan számítva naponta mintegy 400 m

3 keserűvíz áll rendelkezésükre, ennek tehát csak 25%-át használják föl. Ily módon megvan a lehetősége annak, hogy egyes kutakat 3—3 napig pihentessenek és ismételten csak a negyedik napon vegyék üzembe. A kutakból a vizet egyszerű öntöttvas csövön emelik ki és vezetik be a kazánházba. Itt a keserüvizet nem közvetlen tüzeléssel melegítik fel, hanem vezetéki vízből nyert gőzzel. A kazán teljesítőképessége úgy van méretezve, hogy a termelt gőzzel naponta legalább 100 m

3 vizet tudnak 10 C°-róI 38—40 C°-ra fölmelegíteni. A keserűvízbe befúvott gőz kondenzálódás közben felhígítja a sósvizet. A hígítás mértéke azonban nem olyan nagymértékű, hogy a sósvíz gyógyhatását lényegesen csökkentené. 15—16 liter keserüsós víz fölmelegítésére csupán 1 kg gőz kell, melyből 1 liter