Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Zaitz László: A városok csatornázása

296 Zaitz László elszaporodó legyek és patkányok, a járványok előidézésében nagy szerepet játszottak. A középkorban dúló járványokat talán túlzás lenne egyedül és kizárólagosan a csatornázás hiányának tulajdonítani. Az azonban kétségtelen, hogy a járványok ijesztő méretei s az a körülmény, hogy egy-egy járvánnyal szemben a hatóságok tehetetlenek voltak, feltétlenül a városegészségügyi berendezések teljes hiányára vezethető vissza. így találhatunk csak magyarázatot arra, hogy a pestisjárványnak Bizáncban és környékén Kr. u. 531-ben négy hónapon át naponta 5000— 10.000, Egyiptomban 1201-ben egymillió, ebből magában Kairóban 111.000 ember esett áldozatul; a XIV. században Európát végigseprő pestisjárvány pedig összesen mintegy 25 millió áldozatot követelt. A főváros csatornázásának fejlődése. A székesfőváros mai közigazgatási területén a csatornázás múltja az ókorig nyúlik vissza, amint azt a mult század végén feltárt aquincumi romok mutatják. Az aquincumi csatornákat azonban, habár a székesfőváros mai közigazgatási területén fekszenek, nem tekinthetjük a jelenlegi csatornázási berendezéseink ősének. Ez a település a római civilizációnak egy barbár teriilefre előretolt kis szigetét jelentette csupán és az ott létesített városegészségügyi alkotásoknak a mai berendezéseinkkel nincsen semmi kapcsolata. Csak azokat a maradványokat nevezhetnénk ugyanis joggal a budapesti csatornázás őseinek, melyek a fejlődés során a ma fennálló csatornarendszerrel valamilyen összefüggésbe lennének hozhatók, mint ahogyan például a mai Roma gyűjtőcsatornái a régi római kloakákból fejlődtek ki. Sajnos, mi e tekintetben nagy múltra nem tekinthetünk viszsza, mert alig másfél évszázada annak, hogy fővárosunkban csak valamennyire is rendszeressé vált a csatornák építése. Az 1790. évet megelőző időkből alig van valami emlékünk. Itt-ott találunk csupán írásbeli feljegyzést, vagy egy-egy rövid hivatalos rendeletet, amiből következtetni lehet, hogy őseink és a főváros hajdani polgárai a csatornázási kérdések terén milyen eljárásokat követtek. A fennmaradt csatornázási létesítmények száma azonban még az írásos emlékeknél is kevesebb. A középkorban, miként a külföldön, úgy nálunk is elsősorban a lovagváraknak és kolostoroknak okozhatott gondot a hulladékok és szennyvizek eltávolítása. Sajnos azonban, hazai váraink és kolostoraink igen kevés kivétellel úgy elpusztultak, hogy semmi olyan emlék nem maradt fenn, ami hazai viszonyainkat abból az időből jellemezhetné. Feltételezhető, hogy hazai viszonyaink a külfölditől ebben a vonatkozásban semmiben sem különböztek, tekintetbe véve, hogy első várain-