Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Zaitz László: A városok csatornázása

A városok csatornázása 293 A csatornázás múltja. Az ókori városromok újabb feltárása azt mutatja, hogy már az asszírok és babiloniak építettek csatornákat, amelyek nemcsak a szenny-, hanem a csapadékvizek elvezetésére is szolgáltak. A klasszikus ókori népek: így a görögök is, a csatornázás tudománya tekintetében tehát már elődeik tapasztalataira támaszkodhattak. Athén csatornázása a maradványokból láthatólag hosszú fejlődés eredménye. A csatornáikat részben kőbe véstek, részben égetett agyagcsövekből építették. Ezeknek a földalatti csatornáknak segélyével a szennyvizet a messzebb fekvő lapályokra osztották el. Igen valószínű, hogy a szennyvíz öntözésre szolgált és talán itt találunk rá a szennyvízzel való öntözés ősére. Rómában Tarquinius Priscus Kr. e. 5 i 4-ben egy etruszk mérnökkel építtette meg a Cloaca Maxima nevű, általánosan ismert csatornát. Az építést szükségessé tette Róma hét dombja között elterülő mocsaras, ingoványos terület (Velabrum) lecsapolása. A csatorna voltaképen egy patak vonulatát követi, ezt a patakot rendezték, mélyítették és végül beboltozták. Eredeti hossza 738 méter volt, legnagyobb belmérete 4.27 méter. A csatorna nagymértékben hozzájárult Róma egészségi viszonyainak megjavításához, mert csökkentette a maláriás megbetegedéseket. Róma fejlődésével arányban újabb és újabb gyűjtőket építettek. Tiberius Kr. e. 15-ben egy állást is rendszeresített, melynek betöltője a csatornákat tartotta rendben és feladata volt a Tiberis tisztasága felett őrködni. Hangzatos címe „curator alvei et riparum Tiberis et cloacarum" volt. Feljegyzések maradtak, melyekből kitűnik, hogy egyízben az eltömődött csatornák tisztítása és helyreállítása vált szükségessé, mely célra a cenzorok 1000 talentumot (körülbelül 5 millió pengőt) fordítottak. Közismert az is, hogy amikor egy új adónemet, a „cloacariumot" rendelték el, a nép zúgolódott, hogy a császár ilyen kevéssé illatos forrásból szerzi a pénzt. A császár azzal az azóta szállóigévé vált mondással válaszolt: „pecunia non olet." Vespasianus császár alatt kezdődött a nyilvános illemhelyek létesítése. Diucletianus alatt már 144 db volt Rómában. A római technikai tudás nem korlátozódott az anyaország területére. Spanyolország, Afrika és Franciaország számos városában találkozunk római eredetű csatornákkal, így Nimes, Arles, Köln, Trier, Treves, Metz, Besancon, Reims. Toledóban 12 kilométer hosszú falazott téglacsatorna van, melyet „Cueva de Hercules"-nek hívnak. Ezek a csatornák vagy valamely folyóba torkoltak, vagy emésztőgödörben végződtek. A késő római kor csatornázási technikáját a legszebben Pompei romjai mutatják, ahol összefüggő csatorhahálózatot és vízöblítéses