Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Morvay Endre dr.: Az 1940. és 1941. évi árvizek

Az 1940. és 1941. évi árvizek 283 bombázásnak, részben a nagy víztömeg feszítő erejének hatására az áradást okozó torlasz Ercsinél hamar megindult, a magas víz gyorsan leapadt, a jeges ár elvonult. A hirtelen beállott nagy olvadás tovább tartott, a Duna néhány nap múlva újabb árhullámot hozott. Ez a jégmentes árvíz március 29.-én 6.89 m magasságot ért el. Nem kevésbbé volt veszedelmes, mert az ideiglenes védőmüvek az előző jeges árvízkor már erősen átáztak. A mult évi árvíz Budapestnek mély fekvésű árterületeit, a Rómaifürdő vidékét, az Aranyhegyiárok töltéseit, a déli Határárok gátjait, a Vizafogó gátat és vidékét erősen veszélyeztette. Ezzel egyidőben veszélyes elöntések voltak az ördögárok és a Rákospatak mentén, egyes csatornákban a Duna vize visszaduzzadt, pincékben talajvizek és csatornavizek jelentkeztek, amelyeket a sok helyen feltörő belvizekhez hasonlóan szivattyúzni, átemelni kellett. Az 1940. évi árvíz nemcsak a Duna völgyében, de — mint tudjuk — az egész országban katasztrofális pusztításokat okozott. Az idei árvíz is jeges árvíz volt. A hőmérsékleti és a csapadékviszonyok nem voltak olyanok, mint a mult évben, de összhatásuk azonos volt. A korán beállott hideg időjárás miatt, de különösen a januári hidegek következtében erős jégzajlás indult meg. A Duna Budapest alatt, mintegy 250 km hosszban befagyott. A felülről érkező jégtáblák az álló jég tömegét még jobban fokozták. A keletkező jégtorlaszokat a közben megcsúszó jégtömegek is növelték. A torlaszok által megszükített, majdnem teljesen eldugaszolt medernyílásokon azonban nem tudott annyi víz lefolyni, mint amennyi állandóan jött. A Duna felszíne ez évben is az Ercsinél keletkezett torlasz duzzasztó hatására pár nap alatt hirtelen felemelkedett. Február 4.-én 7.38 m magasságot ért el, vagyis a mult évi árvizet 14 cm-rel haladta meg. A magas árhullám lassan vonult el, inert az erős jégpáncél a bombázás és robbantás, a nagy víznyomás ellenére is alig mozdult meg. A jégtorlaszok csak lassan-lassan csúsztak lejjebb. A vészthozó elöntések, a belvízi áradásokkal a magyar Duna-szakasznak úgyszólván egész területére kiterjedtek, rengeteg kárt, pusztítást okoztak. Az árvíz hatásai általában olyanok voltak, mint az elmúlt évben. A mélyebben fekvő óbudai területeket, a Rómaifürdőt, Vizafogó vidékét és a Határárok felől Buda déli részeit fenyegette — ezeket főleg azért, mert a Budapest határán túl elnyúló albertfalvai védgát (9) alacsonynak és gyengének bizonyult. — A belvizek eddig még nem ismert mértékben megnövekedtek. A két éven át megismétlődő árvizek hatásaikban azonos jelenségeket mutattak, tehát az árvízvédelmi munkálatok, a szükségessé vált intézkedések is lényegükben, jellegükben azonosak voltak. Ezért ezeket összefoglalva ismertetem. A főváros csatornahálózatának szabad dunai kitorkolásait, 5 m ina-