Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Morvay Endre dr.: Az 1940. és 1941. évi árvizek

278 Dr. Morvay Endre megélhetését fenyegetik, sokakat nyomorba, ínségbe döntenek. Éppen ezért ébredt fel a törekvés: ismerjük meg ennek a veszélynek a lényegét, hogy megtudjuk mindnyájan, miként lehet azt megelőzni, elhárítani. Amennyire nagy természeti kincsünk és fővárosunknak jellemző dísze a Duna, annyira veszélyt is hordoz magában. De mégis meg kell állapítanunk, hogy fővárosunkban az árvízvédelem, tehát a biztonság terén a múlttal szemben jelentékeny fejlődés és haladás van. Télvíz idején a hó, a fagy, a jég, bőséges csapadék, az olvadás megszokott jelenségek, de ezeknek a jelenségeknek szerencsétlen találkozása árvizeket okozhat. Ezek az árvizek különböző jellegűek, amint különbözők az árvizeket okozó tényezőknek az egymásra hatásai is. A jégképződés egyszerű. Ha a hőmérséklet 0 fok alá száll, a víz felületén jégtáblák keletkeznek, majd növekednek, összeállanak, szigetcsúcsoknál, hídpilléreknél, zátonyoknál, kanyarulatokban megtorlódnak, megállanak, végül az egész folyam felületét befedik. Ha a jég megáll, a víz lefolyása is kedvezőtlenebb lesz; a jéggel lezárt folyamban lassan mozog, s ez csak fokozza a jégképződést; a jégréteg mind vastagabb lesz. Az összetorlódott jégtáblák fennakadnak, az egész medret is elzárhatják. A lefolyó víztömeg a jégtorlaszt útjából elnyomja; ha azonban a megerősödött, beágyazódott jégtorlaszt helyéből kimozdítani nem tudja, nem tud lefolyni, fokozatosan visszaduzzad s megárad. De gyakori a jégmentes árvíz is, mikor a Duna és mellékfolyói a gyorsan beálló tavaszi olvadáskor kilépnek medrükből. Az ú. n. zöldár a tavasz végén, nyár elején jelentkezik. Ha azonban az időjárás enyhülése fokozatos, az olvadás a mélyebb völgyekben és az Alpok hófedte rétegeiben nem érezteti egyszerre hatását és ha a fagy nem járja át a földet, a csapadék jelentékeny részben a földbe szivároghat, elpárologhat s az árvíz elmarad. A jeges árvizek jégtorlaszok miatt visszaduzzadó vizek, a jégmentes árvíz és a zöldár az egyidőben a Dunába ömlő nagy vízmennyiségekből adódik. Az árvizek okai tehát elsősorban a kedvezőtlen hőmérsékleti és csapadék viszonyok. Ezekhez járul a Duna völgyének kedvezőtlen tektonikus alakulata. Az aránylag gyakori árvizeket ezzel magyarázhatjuk.. A Duna felső szakasza hegyvidék, nagy eséssel; esése kilométerenkint 40 cm, lejjebb a magyar szakaszon, sík vidékeken folyik, kis eséssel, amely átlagban 7 cm. A víz lassú mozgása miatt a Duna kanyargós, zátonyos, medre szélesen terül el, sekély, aránylag sok a sziget. A mult évi és az idei jeges árvizeket rendkívül kedvezőtlen éghajlati viszonyok okozták. A nagy csapadék a nagy hidegektől átfagyott talajra hullott, a talajba be nem szivároghatott, az olvadás következtében lefolyásra kerülő sok víz jégtorlaszokba ütközött. A mult évi jégmentes