Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
VI. FEJEZET: Az esővíz - Demeter Rezső: A székesfőváros műszaki munkálatai a csapadék- és talajvízlevezetésekkel kapcsolatban
A székesfőváros munkálatai a csapadék- és talajvízlevezetésekkel kapcsolatban 245 Maga a méretezés abból áll, hogy egy-két próbafelvétellel megállapítjuk a vízgyűjtő területre lehulott csapadék lefolyási idejét. A mértékadó csapadék vonal alapján megállapítjuk a lefolyási időnek megfelelő mértékadó csapadékintenzitás értékét. Ezt az értéket az intenzitáscsökkenést feltüntető grafikon felhasználásával a vízgyűjtő terület nagysága szerint redukáljuk. A lefolyásra kerülő maximális vízmennyiséget az így nyert intenzitás értékének a vízgyűjtő terület nagyságával és a redukáló lefolyási tényezővel való szorzata adja meg. A lefolyási tényező nagysága a terület adottságától és beépítésétől függ. A fentieken kívül még több méretezési mód is van használatban. Bármilyen módszer szerint számítjuk azonban a lefolyásra kerülő vízmennyiségeket, mindig célszerű — különösen nagyobb vízgyűjtő területtel bíró patakoknál — helyszíni megfigyelések alapján is következtetni a lefolyó vízmennyiségre. Minden pataknak vannak többékevésbbé egészséges szakaszai, ahol a levonuló víztömegek nyomok alapján becsülhetők. Ezek után — figyelmen kívül hagyva a belterület csatornarendszerét — a csupán csapadékvizeket levezető néhány jellegzetes fő vízlevezető rendszert ismertetem. (31. ábra.) 1. A város jobbparti északi részén vonul végig az Aranyhegyi-patak, amely Buda északi részének egyik fő vízlevezetője. Vízgyűjtő területe 120 km 2, amely túlterjed a főváros határán, s főleg erdős és mezőgazdasági művelésű, nem nagy esésű, völgyeletből áll. A patak maximális vízhozama a felvett fix értékek alapján számítva 45 m 3/mp. Az Aranyhegyi-patak fővárosi szakasza mintegy 20 éve gyökeres szabályozáson ment át. A patak alsó folyása eredetileg Óbuda belterületén haladt keresztül, ami nagy patakvízhozam és magas dunavízállás összeesésekor több ízben okozott Óbudán elárasztást. A szabályozás folytán a MÁV Óbuda állomása mellett a patakot az esztergomi vasút északi oldalára helyeztük át és ott vezettük végig a vasúti dunahíd fölött levő kitorkolásig. A patak itt szabadon torkollik a Dunába árvízvédelmi töltések között, melyek a környéket a magas dunavízállásoktól védik. Az 1940. évi árvízi tapasztalatok alapján a patak védtöltéseit megerősítettük és magasítottuk. Magas dunavízállásoknál a környező mély területekről a patakba gravitáló belvizeket át kell emelni, miután a védtöltés zsilipéit az árvíz miatt elzártuk. Nemrégiben a patak medrét rőzsefonással biztosítottuk a rossz altalaj miatt előállott elfajulások ellen. A patakba betorkoló vízfolyások közül említésreméltó a beboltozott Csillaghegyi-árok és a Pomázi-úti árok. Az Aranyhegyi-pataktól északra torkollik a Dunába a Római-patak, melyet a Római-fürdő melegvízforrása táplál. Alsó szakasza részben