Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
IV. FEJEZET: Az ivóvíz - Sarló Károly dr.: Milyen vizet ittak Budavárában Mátyás király idejében?
198 Dr. Sarló Károly kanni. A Disznófő forrásának (amit szintén megvizsgáltunk 1937-ben) az alagútja már teljesen új és létesítése legfeljebb a XVIII. századig vezethető vissza. Az elemzési adatokat az itt következő táblázatban foglaltuk össze 3 és pedig nemcsak időbeli sorrendben, hanem — a mutatkozó változások könnyebb áttekinthetése céljából — az ugyanarról a helyről vett minták vizsgálati adatainak egymásmellé történt írásával és a megejtett bakteriológiai lelet vonatkozó eredményeinek rövid ismertetésével: A táblázat egymásután következő 11 függőleges rovatának vízmintáiról az alábbi véleményt adtuk: „A Városkút forrásvize a közepesnél keményebb, amelyben a rothadás termékei közül pl. az ammóniát kimutatni sem lehetett és amely a nitriteket is csak elenyésző csekély mennyiségben — igen-igen gyenge nyomokban — tartalmazta (t. i. 1937. okt. 13-án, a felső kútház előtt az új feltárt kútban és a kifolyónál is). Az oxigén- (permanganát) fogyasztás is nagyon csekély és a chloridok mennyisége sem számottevő. A hőmérséklet 10—11 C° között ingadozott, a kifolyónál. Feltűnő csupán a víz nagy nitráttartalma, ami — jóllehet most nem is bír nagyobb jelentőséggel — annyit mindenesetre elárul, hogy a víz valamikor fehérje- (nitrogén-) tartalmú szerves anyagokkal szennyezett talajon haladt keresztül, mely anyagoknak nitrogénje azonban már az oxidáció végső fokán is túlesett. Mindezeket egybevetve, a forrásnak ivóvízül való felhasználása ellen — kémiai szempontból — kifogás nem emelhető és ugyanez vonatkozik a Disznófő és a Béla király kútjának ettől lényegesen eltérő összetételű és sokkal keményebb vizére is. Miután pedig a bakteriológiai vizsgálatok eredményei egy minta kivételével a Városkút vizében •—• valószínűleg az ásatási munkálatok kapcsán bekövetkezett, a Disznófő és a Béla király kútja vízmintáiban is kimutatható — felületi szennyeződést állapítanak meg: a kutak vizét a jövőben is ellenőrzés alatt fogjuk tartani. Az 1937. dec. 17-én és az 1940. dec. 23-án merített vízminták ellen sem kémiai, sem pedig bakteriológiai szempontból nem volt kifogás. Az 1938. jún. 30-án vett minta ellen csak bakteriológiai észrevétel merült fel, annak jeléül, hogy a csorgón kifolyó vizet ősszel és nyáron a külső szennyeződés jobban veszélyezteti, mint a téli hónapokban. Ha most már a közlemény címében feltett kérdésre akarunk feleim, 3 V ö. Molnár Dénes elemzéseivel: Hidrológiai Közlöny XVIII. kötet 319. oldalán a 79., 83. és 85. jelzés alatt; továbbá a 310. oldal ugyanezen jelzéseik alatt olvasható, a források hőfoka 8—9 C és az A. t. f. magassága 340—370 m.
