Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

IV. FEJEZET: Az ivóvíz - Pap Ferenc: Budapest vízellátásának mai helyzete

186 Pap Ferenc meglévő Kossuth Lajos-téri szivattyútelep, amely már a Dunapart altalajában elterülő jó Duna-kavics vízadórétegéből veszi a természetesen megszűrt és ma is jó ivóvizet. Ezek a létesítmények természetesen rövid idő múlva elégteleneknek bizonyultak és a főváros hihetetlen gyorsmértékű fejlődése kényszerítőleg maga után vonta a komoly és hosszú évekre előrelátó megoldást. Ez a káposztásmegyeri nagy vízmű kiépítésével következett be. Mi sem természetesebb, minthogy ennek a nagyszabású vízműnek a megépítése előtt a Székesfőváros akkori vezetősége bölcs előrelátással nagy tanulmányokat végeztetett abban a tekintetben, hogy milyen rendszer létesítésével oldja meg maradandóan a Székesfőváros vízellátásának kérdését, különös tekintettel arra a körülményre, hogy többféle megoldás lehetősége is szóba jöhetett. Így megoldásra kínálkozott a nyers Duna-víznek kellő előkészítés által való élvezhetővé tétele és felhasználása; bizonyos mértékig tekintetbe jöhettek aztán azok a források is, amelyek a budai partok közelében előtörnek, ha azok vize nagyobb hőfoka következtében nem is lát^ szőtt teljesen megfelelőnek; továbbá sok szó esett már akkor is'a budai hegyek karsztos alakulataiban feltalálható karsztvíz felhasználásáról, sőt felbukkantak olyan merészebb gondolatok is, amelyek lehetőnek, sőt előnyösnek tartották messze vidékek, így Tatatóváros forrásainak Budapestre vezetését és felhasználását. Az így megejtett tanulmányozás az abban résztvevők helyes megítélése alapján a legtermészetesebb megoldáshoz vezetett, nevezetesen annak a nagymennyiségű és folyton megújuló víznek a felhasználásához, amely a Duna partja közelében ősi időkben lerakódott nagyszerű összetételű homokos kavics altalajrétegben tárolódik, mégpedig a legjobb, minden igényt kielégítő, természetes úton megszűrt állapotban. Ebből a kavicsrétegből meríti a Vízművek a Székesfőváros lakosságának ellátására szolgáló ivóvizet, mégpedig a várostól északra a váci Dunának a balpartján, valamint a Szentendrei szigeten. Az így kiépített 3 vízmű napi 240.000 m

3 vizet tudott közepes dunai vízállások mellett szolgáltam. E müvek teljesítőképessége azonban egy pár évtized multán, a város további nagy fejlődése következtében, szintén kevésnek bizonyult. Mivel pedig a nagy háború alatt és az azt követő szomorú években nem volt meg a lehetőség a Vízművek szükségessé vált továbbfejlesztésére, a főváros vízellátásában zavarok keletkeztek: elégtelen lett a víz mennyisége és a kutak túlerőltetése, valamint a Duna medrének egyes helyeken való elfajulása következtében egyes kutakban annak minősége is sokszor kifogás alá esett. De lassanként kiöregedtek a Vízművek szivattyú-telepeinek gépei