Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Emszt Kálmán dr.: Weszelszky Gyula emlékezete

12 Dr. Emszt Kálmán Midőn az Országos Vízellátási Tanács szervezésének gondolata felmerült, ő a tanács felállításának szükségessége mellett emelt szót, hangoztatta a szakosztálynak 1931 óta azon törekvését, hogy egy vízügyi tanács szerveztessék meg, mely az ország ívóvízzel való ellátását egységesen irányítsa. Ez ügyben való munkásságának elismeréséül az Országos Vízügyi Kongresszus vezetőségébe választják be. Az 1939. jan. 25-iki választmányi ülésen még elnököl, de nemsokára betegségére való hivatkozással beadja az elnöki tisztségről való lemondását, amit a választmány őszinte sajnálatának kifejezésével, érdemeinek jegyzőkönyvben való megörökítésével fogadott el, az 1940. febr. 7-én tartott szakosztályi közgyűlés pedig egyhangúan hozott határozatával tiszteleti taggá választotta meg. Hydrológiai munkássága a csízi víz radioaktivitásának meghatározásával veszi kezdetét, melyet tanárával együtt készítettek. A radiológiai részét teljesen Weszelszky dolgozta ki, s már e munkájában is megjegyzi, hogy az Elster és Geitel-íé\e elektroszkóppal való mérés nem ad teljesen megbízható adatokat. Igen szép hydrológiai dolgozata volt az 1910-ben megjelent „A Keszthely hévvizi tó termékeinek vizsgálata" mely idősb. Lóczy Lajosnak a „Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című inonografia VI. kötetében jelent meg. E munkában részletesen foglalkozik a tó vízének chéiniai alkatával, s megállapítja azt, hogy az 1857-ik évben készült elemzési adatok és az ö vizsgálata között eltekintve kisebb ingadozásoktól ma is olyan, mint az első vizsgálat megállapította. Csupán a Chloridionoknál tapasztalható lényegesebb eltérés. A forrásnál különösen a nyári napokon feltűnően érezhető a kénhydrogén szag, de a vízben a kénhydrogén még a legérzékenyebb kémszerekkel sem volt kimutatható. Szerinte ez abban leli magyarázatát, hogy a kénhydrogén nem a forrásvízzel jön a felszínre, hanem a tófenekén felhalmozódott tőzeges iszapok korhadási terméke, így csak alig észrevehető nyomokban van jelen. A tőzeges iszapot is megvizsgálta, s megállapította, hogy főtömege kovasav — vas és alumíniumoxid — calcium és magnéziumkarbonátja és nagymennyiségű organikus anyag. Mintegy 6—8 kilogram iszapot feldolgozása után 0.5 gr ólmot, 0.2 gr bismuthot és 0.2 gr rézvegyületet kapott, mely termékek közül a bismuth radioaktív, míg a réz és az ólom teljesen inaktív volt. Megismételte a tó kifolyásánál gyűjtött iszapnak feldolgozását is, ez iszapból ólmot nem, míg rezet és bismuthot bár csekélyebb mennyiségben, de biztosan kimutatott. A tó forráshelyéről, hol a víz nagy erővel tör elő 12 méter mélységből, búvár segítségével hozatott fel iszapot, ez sem tartalmazott ólmot, rezet és bismuthot azonban talált. Mivel úgy a forrásvíz, mint a vízből kiáramló gáz, valamint az iszap