Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

III. FEJEZET: A csapadékvíz - Berkes Zoltán dr.–Kakas József dr.: A csapadék eloszlása Budapest területén

168 Dr. Berkes Zoltán és dr. Kakas József irányban fokozatosan csökken. Éppen úgy szépen jelentkezik a Budaörs—Kelenföld—Lágymányos esőárnyékos területe is. Lehetne-e ennek okát másban, mint a hegyvidék hatásában keresnünk? Az izohieták ott sorakoznak sürün egymás mellett, ahol a hegyvidék a Duna síkságához ér le. A pesti oldalon az általános hegyárnyék jól kitűnik. A város délkeleti peremén jelentkező viszonylagosan csapadékosabb terület oka pedig nem lehet más, mint a város különleges éghajlata. (1. később.) Ha az átlagos csapadékösszegeket nézzük, azokból kapjuk meg a legerősebb érvet a domborzatnak csőmennyiséget módosító hatása mellett: Kelenföld, Sasad, Rákoskeresztúr, Rákospalota és Óbuda 560—580 mm-ével szemben áll a budai hegyvidék 680—720 mm. csapadékmennyisége. Jelentős különbség ez. A főváros 194.44 km

2-es közigazgatási területén belül ebben az időszakban átlagosan 624 mm-nyi csapadék hullott, m

2-ként tehát 624 liter, a 194 és fél km

2-re 121,330.560 m

3 víz. Ha ez a vízmennyiség sem el nem folyna, sem el nem szivárogna, sem el nem párologna és 1 m

2 alapterületű kádban akarnánk e vízmennyiséget öszszegyüjteni, a víztartálynak 121 kilométer magasságúnak kellene lennie. Ebből a teméntelen égi adományból a budai oldalra 67 millió m

3, a pesti oldalra 54 millió m

3 víz jut, pedig Buda területe csak 14 km

2-iel nagyobb, mint a pesti oldal 90 km

2-es területe, viszont a csapadékmenynyiség eloszlása budai oldalon sokkal egyenetlenebb. Gondoljuk még meg, hogy Budapest évi vízfogyasztása 65 millió m

3, beleértve a fürdőszobák, utcai szökőkutak és öntözőkocsik fogyasztását is. Évente tehát kereken kétszerannyi víz esik a felhőkből Budapest területére, mint amennyit a pesti polgár bármiféle úton-módon elhasznál. Hogyan lehet, hogy ez a viszonylag mégis nem nagy vízmennyiség már annyi zavart, pusztítást okozott Budapesten, különösen azonban Buda életében. Emlékezetünkbe idézzük az 1875. jún. 26-i, vagy az 1937. május 23.-i felhőszakadás pusztításait. 1875 június 26-án rengeteg ház dőlt össze az ördögárok alsó völgyén lezúduló víztömeg következtében és 14 ember, meg számtalan ló, aprómarha fulladt meg. 1937. május 23-án pedig a hegyoldalakról lesodort törmelékkőzet tette használhatatlanná egy méternél is vastagabb hordalékával Óbuda utcáit. A gyakorlati élet vízlevezetési szempontjából igen fontos az, hogy a leesett csapadék milyen domborzatú és anyagú talajra jutott. Budapest területén a csapadékvizet az oligocénkori kiscelli agyag és a budai márgánál idősebb kőzetek nyelik csak el, a kiscelli agyag és budai márga a felületen vezeti le őket. Ahol az oligocénkori rétegeket idősebb kőzetek felszínre búvásai szakítják meg, — mint pl. dolomit, dachsteinmészkö, avagy hárshegyi homokkő, — ott a csapadékvíz részben eltűnik a repedésekben s nyelőlyukakban, részben lefolyik a kiscelli agyagra s budai márgára. Minthogy pedig a kiscelli agyag és a budai márga mindenütt