Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

142 Dr. Szabó Pál Zoltán A Misina és a Tettye közti szakasz a legösszetörtebb. Vetők, meghajlított rétegek és feltört boltozatok jellemzik. E zilált szerkezetnek megfelelő a Tettye-forrás vízszolgáltatása is. A csapadék azonnal érezteti hatását a kicsorduló víz mennyiségének megnövekedésében. Hevesebb esőzéskor a forrás vize zavaros. Sem ideje nincs a víznek a leülepedéshez, sem módja nincs arra, hogy megszürödjék. Szárazság idején 500—600 m

s a napi teljesítménye, hóolvadáskor, vagy tartós nagy esőzésekkor ennek százszorosát közelíti meg. Az 500—600 m

3 vízmennyiséget azonban a legnagyobb szárazság idején is nyújtja. Az 1939. évi rendkívüli aszály idején is megadta a kerek számmal kifejezett 500 m

3 napi vízmennyiséget. Vadász E. szerint az 1930. évi 846.000 nr vízhozam 765 mm átlagos csapadékot véve alapul 3 km

2 vízgyűjtőterület leszivárgó mennyiségéből kiadódik. Böckh J. 454 mm minimális csapadék V

5-ének leszivárgását vette alapul és így 3.7 km

2 vízgyűjtőterületet állapított meg. Pálfy M. szerint a forrás vízgyűjtőterülete a hegység északi részére is kiterjed. Szerinte a Mélyvölgy—Biidöskút (B., C. 2., B.—-F. 7) vonalán becsiptetett wengeni-rhäti övezet készteti e távoli vizeket is dél felé a Tettyeforráshoz. Vadász E. szerint a lehető legnagyobb felvehető vízgyűjtőterület 5.35 km

2. Láthatjuk ebből, hogy a Tettye-forrás vízgyűjtőterületét nem tudjuk kellő szabatossággal meghatározni. Nézetem szerint a Tettyeforrás vize két tényezőből adódik. Az egyik azon csapadékmennyiség, mely a Tettye-forrás közvetlen hátteréből, az erősen összetöredezett és hasadt rétegek területéről származik. E csapadék észlelhető a forrás vízmennyiségének pár óra leforgása alatt történő megnövekedésében. A másik Misina-Tubes gerinc 500—600 m magas mészkőtömegében elraktározott csapadékvízből származik, mely lassú, de állandó szivárgás által a Tettye-forrás 500 m

3 körüli minimális vízszolgáltatását a legmostohább körülmények közt is biztosítja. A Tettye-Tubes triászmészkő karsztvizének egy része tehát a Tettyén lép a napvilágra. Másik része a mélyebben fekvő werfeni és a wengeni pala felé, törések mentén elszivárog. A harmadik része mélyebbre ereszkedik. E vizek egy része szintén szerkezeti hasadékok és vizet záró palás rétegek elvékonyodása, vagy foszlányos felülete helyén megszökhet. A Tettye körzetében igen jelentős mennyiségű víz tűnik el ily módon, a megzavart szerkezeti viszonyok következtében. A szökevény vizek egy része a Tettye völgyének forrásaiban ismét napfényre kerül, de az a víz, mely a laza összetételű szármáciai réteget eléri, ebben végleg eltűnik. A szármáciai rétegek e vizeket a Pécsi-síkság alá vezetik, hol 200—400 méteres mélyfúrások csövein keresztül kényszerülnek ismét a felszínre. A szármáciai meszes, homokos rétegek vízáteresztő és tároló szerepe igen jelentékeny. A szénmedence feletti neogén fedőrétegek között a legvízdúsabbak. A bányákban sok esetben katasztrofális vízbetöréseket okoztak,