Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vadász Elemér dr.: A Dunántúl karsztvizei

128 Dr. Vadász Elemér nagysápi II. és III. és a bajóti VIII. számú fúrások felső eocén márgából és mészkövéből felszínre tört víz hidrosztatikai nyomásáról nem mondhatjuk, hogy „véletlenül közel egyforma", a triász mészkő karsztvizének nyomásával, mint azt az irodalomban látjuk (16., 121. old.). Ezekből a fúrásokból csak a föntebb említett, Vértes hegységbeli fúrásokhoz hasonló módon, különleges fölhajtó erő hatása alatt törhetett föl a víz az említett magasságra. A nagysápi II. sz. fúrásban (188.075 m) 198—232 m között átharántolt felső eocén mészkőből 36 1 vizet észleltek. A nagysápi III. sz. fúrásban (206.071 ni) 184 m mélységben átfúrt kemény mészmárgából 300 l/p. víz tört a felszínre. E vízfeltörések mellékkörülményeiről közelebbi adataink nincsenek. Az átfúrt rétegösszletek pontosabb földtani és kőzettani minősítése is hiányzik. Minthogy pedig ezen a területen a felső-eocén rétegsorozatban nagy vastagságú vízvezető, sőt vízzel telített homokrétegek is vannak, némi fönntartással lehet csak ezt a vizet karsztvíznek minősíteni. Számolnunk kell ugyanis azzal a lehetőséggel is, hogy itt á felső «océn rétegösszletben, több szintben jelentkező, nyomás alatt álló talajvízzel állunk szemben. Ezt a lehetőséget megerősíti a bajóti VIII. sz. fúrás, amelyben több víztaró réteget észleltek, míg a 60—128 m mélységben átharántolt nummulinás mészkőből 700—800 l/p víz tört a 208.715 m magasságú külszínre. A fúrási napló adatai szerint azonban a mészkőösszlet alsó részén, 113—128 m között, a vízmennyiség fele eltűnt. Nyilván a mészkő repedéseiben. A mészkő alatt pedig a középső eocén molluszkás, homokoscsillámos agyagösszlet következett. Ugyancsak a felső eocén tschichatscheffi mészkőből fakasztottak 1898-ban, az újtokodi körakna mélyítése során, 251 m mélységből, 0.5 m

3/p vizet, amit a felszínre kellett emelni. Az akna továbbmélyítése során elérték a triász karsztvizet is, mely 14 m

3/p betöréssel az aknát kifullasztotta (22). Kétségtelen tehát, hogy az eocénbeli vizek a triászbeli karsztvíztől függetlenek. Ugyanazon helyen, két egymás fölötti földtani szintben levő karsztvíz, egyébként sziikségszerüleg azonos vízszintet mutat. Erre vall a tapolcai szarmata mészkő karsztvíztükre (124.6 m) és az ottani vasúti állomás artézi fúrásból származó s a fődolomitból óránként 24 m

3-t szolgáltató karsztvíz esete, mely utóbbi, néhai Lóczy szerint (13. sz. irod.) 6 m-rel emelkedik a 120 m körüli külszín fölé. A triász és szarmata karsztvizek szintjét tehát itt azonosnak vehetjük. A dunántúli karsztvíz bizonyára még számos, itt föl nem említett, irodalomban nem ismertetett mélyfúrásban is meg van állapítva. A föntebbi példák azonban azt is igazolják, hogy ezeket az eseteket különös