Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Schréter Zoltán dr.: A karsztvízről

A karsztvízről. Irta: dr. Sehr éter Zoltán,* M. Kir. Földtani Intézeti igazgatóhelyettes, főgeológus. Az újabb időkben meglehetősen ráterelődött a figyelem hazánkban a karsztvízre, mint a vízszerzésnek, vízellátásnak egyik fontos lehetőségére. Érdemes tehát a karsztvízzel úgy elméletileg, mint gyakorlatilag foglalkozni.

1 Grund Alfréd jeles német geográfus megállapítása nyomán a mészkőből és dolomitból álló hegyek, hegyvidékek tömegében felhalmozódott vizet nevezzük karsztvíznek (8. sz. irod.). A mészkő és dolomit területek kőzetei általában erősen repedezettek, hasadozottak, a rájuk hulló csapadékvizet, az esőt, hóiét gyorsan elnyelik. Ez a víz a különböző nyitottabb hasadékokban, csatornákban, üregekben lefelé folyik, szivárog, mindaddig, amíg vízhatlan alapzat annak útját nem állja. A vízhatlan alapzat fölött a víz felgyülemlik és az üregeket, hasadékokat kitölti. Miután a mészkőből és dolomitból álló hegységek többnyire karsztosodottak, vagyis rajtuk a jellemző karszttünemények: karrmezők, töbrök, ponorok, barlangok, poljék, stb. rendszerint kifejlődtek, helyesnek és jónak kell elfogadnunk Grund karsztvíz elnevezését. Másik jeles hidrogeológus: Höf er H., (3. sz. irod.) a sziklában mozgó vizek (Felswasser) egyik alcsoportjába sorozza a karsztos területek egészen különleges természetű földalatti vizeit: nevezetesen „barlangi vizek"-nek (Höhlenwasser) nevezi őket. A magyar bányamérnökök azelőtt „triászvíz"-nek nevezték a szóbanforgó vizeket. Egyik elnevezéssem találó és jó. A magam részéről kezdettől fogva a karsztvíz elnevezést használom, és mint találó, jó kifejezés, szakirodalmunkban eléggé meghonosodott. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1940. április hó 24-iki szakülésén. 1 Az irodalmi jegyzéket lásd ezen fejezet végén, 156. oldalon.