Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vígh Gyula dr.: A karsztvízkutatás kérdése a budai hegységben

A karsztvízkutatás kérdése a Budai hegységben 103 mint ma — a karszt különböző jellege szerint. Mert karsztjárat, barlangüreg csak ott keletkezhetik, ahol folyóvíz hatol keresztül a kezdeti szük repedésen. Ennek a mozgó víznek valahol el is kellett hagynia a karsztot, hogy helyet adjon a beszivárgó csapadékból keletkező újabb karsztvíznek, amely különböző hidrosztatikai nyomást gyakorol a mélyebben fekvő karsztvízre. És mivel a karsztban a víz — éppen a karszt hidrográfiai főjellemvonása következtében — egyes járatokban közlekedik, még pedig nem csupán az esés irányában, mint a felszíni vizek, vagy akár a talajvíz is, hanem a közlekedő edények törvénye szerint a ránehezedő vízoszlop nyomása következtében fölfelé is, megvan a lehetősége annak, hogy a kifolyásnál mélyebb szintben fekvő járatokból is vissza fölemelkedjék a kifolyásig a víz. Különösen akkor történhetik ez meg, ha a nagyobb mélységbe lesüllyedt víz ott fölmelegszik és a kisebb fajsúly, kiterjedés, stb. következtében amúgyis fölfelé törekszik. Egy karszt belseje alig elképzelhető szeszélyességet mutat úgy a járatok kifejlődése, mint az azokban lévő víz közlekedését illetőleg. Katzer szerint (11. sz. irod.) éppen a kölcsönös összefüggések számtalan lehetősége és a karsztjáratok végtelen sokfélesége • magyarázzák a karszthidrográfia bámulatraméltó jelenségeit. Az tény, hogy a karsztnak különböző féleségei vannak, de nem aszerint, hogy egy korábbi földtani korszakban keletkezett-e, vagy most is keletkezik még — mert ez mindegyik karszthegységünknél így van, — hanem aszerint, hogy a karsztosodásra alkalmas mészkő- és dolomithegységben a völgyek bevágódnak-e a karsztosodásra alkalmas kőzet viszonylag vékony összletén át a fekvőjében települő, vizet át nem bocsátó, tehát karsztosodásra alkalmatlan fekvő képződményig, mint az az úgynevezett „sekély karszt"-nk\ van (9. sz. ábra), avagy a mészköbe és dolomitba mélyen bevágódó völgyek sehol sem érik el a fekvő, vizet át nem engedő rétegösszletet, hanem az mélyen a völgyek talpa alatt fekszik, mint a „mély karszt"-nál (10. sz. ábra). A sekély karsztra példa a szilicei fennsík, azaz a Gömör—tornai karsztunk (17. sz. irod.), míg a mély karsztra példa maga a Budai hegység a hozzácsatlakozó Pilissel és az esztergomi rögök területével. E kétféle karsztnak hidrográfiai jellegei lényegesen eltérnek egymástól. Katzer szerint a sekély karsztban alárendeltebb szerepe van a függőleges járatoknak, mint a vízszinteseknek s minél sekélyebb a karszt, hidrográfiai sajátosságai annál inkább megközelítik a nem karszt területéit, amennyiben az át nem eresztő aljzatig lejutott víz igyekszik az alap fölött az egész teret vízszintes kiterjedésben kitölteni. Ezzel szemben a mélykarsztban az uralkodó járatok túlnyomórészben vertikális irányban fejlődtek ki, illetőleg a vízszintes irányban haladó járatok a vertikálisokkal sokkal erőteljesebben kombinálódnak s a viz-