Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Szakosztályi ügyek

82 Szakosztályi iigyek 82 tengerészeti emlékmű Budapesten; számos artézi és egyéb fúrás és alapozás az ország minden részében, stb. A Budiapesti Mérnöki Kamarának megalapítása óta választmányi tagja. A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének alelnöke. 1930. szeptembere óta a betéti társaságból részvénytársasággá alakult Zsigmondy Béla Rt. vezérigazgatója volt. A kormányzó úr őfőméltósága a dunaföldvári munkálatok befejezése után 1931-ben m. kir. kormányfőtanácsossá nevezte ki és a Horthy Miklós Dunahid befejezése után a Signum Laudissal tüntette ki. Vallásos irányban kifejtett munkálkodása életének egész külön és jelentős fejezete. Nagy egyházszeretetét és hűségét édesatyjától örökölte. Mint a Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház főellenöre, majd a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség felügyelője, szinte apostoli lelkesedéssel fáradozott egyháza javán. Hazaszeretete és nagy magyarsága közismert volt. Erről Mihailich Győző búcsúbeszédében így emlékezett meg: „Izzó hazaszeretete az építőmunka közérdekű, áldozatos tevékenységére serkentette. Előljárt minden mérnöki és társadalmi megmozdulásban, ahol a nemzet érdekeit kellett szolgálni és megvédeni, mindenkor magasan, keményen tartva a keresztény nemzeti gondolat zászlaját. Alkotásai a magyar mérnöki karnak és a magyar nemzetnek dicsőségét hirdetik. Munkaszeretete, kötelességérzete, puritán gondolkodása, nemes jelleme pedig a mai nehéz küzdelmekben mintaképül szolgál. Zsigmondy Dezső emlékét megőrzik alkotásai." A mult év márciusában temettük el Bálás jenö tagtársunkat. Hosszú éveken át volt szakosztályunk tagja és sokirányú munkálkodása közben a vízügyi kérdéseket is örömmel karolta fel. Nem egyszer üdvözölhettük öt előadói asztalunknál is. Nevezetesek bauxit kutatásai, továbbá a budapesti hévvizek hidrológiai rendszerére vonatkozó előadása és könyve. A Velencei-tó rendezésével, a Balaton holtterületeinek megszüntetésével, a Sió-csatorna hajózhatóvá tételével is foglalkozott. Emléküket kegyelettel fogjuk megőrizni! Mélyen tisztelt Évzáró Ülés! Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban hagyta el a nyomdát a Hidrológiai Közlöny XVII. évfolyama. Az abban megjelent értékes dolgozatok közül külön ki kell emelnem Papp Ferenc dr. munkáját a budapesti melegforrásokról. Ez a dolgozat több évi fáradtságos munka és pontos mérési sorozatok eredményeit tárja elénk. A dolgozat lerövidítve Közlönyünkben csak németül jelent meg, mert a Magyar Tudományos Akadémia minden valószínűség szerint teljes terjedelmében ki fogja adni magyar nyelven. A dolgozat értékét nem kell dicsérnem, elég ha annyit jegyzek meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szerzőnek ezt a munkáját Budapest székesfőváros természettudományi jutalmával tüntette ki. Közlönyünk XVIII. évfolyama sajtó alatt van. Sikerült megkapnunk ennek az évkönyvnek a számára Horusitzky Henrik „Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája" című munkáját, mely kb. 25 iv terjedelemben fog megjelenni, felölelve és táblázat-sorozatokba összefoglalva mindazokat a hidrogeológiai adatokat, melyek fővárosunk budai részére vonatkoznak. Az értékes és nagyszabású munka kiadását a székesfőváros vezetősége tette lehetővé, amennyiben erre a célra a székesfővárostól közel 5000 pengő támogatást kaptunk. Pénztári forgalmunk az elmúlt esztendőben 7944 P 85 f bevételt és 4553 P 34 f kiadást tüntet fel. Szakosztályunk jelenlegi forgótőkéje tehát 3391 P 51 f. Ez az összeg az elmúlt évek pénztári maradványaihoz mérten azért ilyen nagy, mert a Közlönyünk sajtó alatt lévő évfolyamában megjelenő Horusitzky-ié\e cikkre kapott összeg is benne van. A nyomdai költségek levonása után az összeg igen kicsire zsugorodik össze, aminek magyarázata az, hogy a tagdíjak csak nagyon nehezen és aránylag nagyon kis mértékben folynak be.