Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről

8 Hatolykai Pap István sövényházi rétjét is, mely eddig mentesítve nem volt s melynek mentesítése az érdekeltek közül egyedül az uradalomnak magának állott érdekében. Tóth István mindenáron el akarta hitetni a várossal, hogy az új védvonal megállapításából nagy előnyök fognak származni mind a városra, mind a községekre nézve. — A város mindazonáltal változatlanul kitartott eredeti álláspontja mellett és a szerződés aláírását megtagadta. Hasonlóképpen cselekedett Algyő község is, nem így azonban Tápé, mely utóbbi község az uradalommal együtt, mint többség, a társulatot Percsóra felső végponttal, 17.400 holddal, Szeged város és Algyő község 15.200 holdja ellenében, Tóth István elnöklete alatt végleg megalakította. Az alakulást a (cs. és kir.) belügyminisztérium, mint kormányhatóság., 1856. évi 7738/643. sz. rendeletével jóváhagyta. A város az új társulatnak az uradalom elgondolása szerinti megalakítását két okból is ellenezte. Egyrészt azért, mert árvédelmi biztonsága szempontjából felette aggályosnak tartotta, hogy a védképesség tekintetében addig kifogástalannak bizonyult sövényházi—algyői töltés felhagyásával, rendkívül mély területen, mintegy 12 km hosszú új töltéssel történjék kísérletezés. -— Másrészt azért sem járulhatott hozzá az új védvonal létesítéséhez, mert úgy magára, mint a községekre nézve is felette sérelmesnek találta, hogy amikor saját területük védelmére a Sövényháza községi magaspart és a szegedi vár északi sarka között már rendelkeztek tetemes áldozatok árán létesített és fenntartott összefüggő védvonallal, ugyanakkor egy olyan újabb védtöltés költségeinek vállalására köteleztessenek, mely töltés egyedül és kizárólag csak az uradalom érdekeit lesz hivatva szolgálni. Nagy megütközést keltett a városnál főként a város külön kérésére kiküldött hatósági szakértőnek az a véleménye, hogy az új Percsóra— algyői töltés 500.000 m

3 mozgósítást igénylő földmunkájának várható költségeiből — annak ellenére, hogy a régi töltésépítések költségeit az illetők javára betudták, — a várost a beruházandó összegnek jóval több mint a felerésze fogja terhelni. Nemkülönben nagy meglepetést okozott a szakértőnek az a merész állítása, hogy az új társulati töltésvonal kellő védelmet fog nyújtani az ártérnek. A város dicséretére tartozom megemlíteni, hogy az új alakulással szemben — súlyos sérelmei dacára — kezdettől fogva a jóindulatú munkatárs álláspontjára helyezkedett. Békés szándékát mi sem igazolja jobban, mint hogy meg sem kísérelte, különösen az igazságtalan beruházási kulcs ellen, erélyesebben állást foglalni. Noha a jegyzőkönyv aláírását ezután is megtagadta, mégis igyekezett a cél érdekében a társulathoz alkalmazkodni és abban a reményben, hogy engedékenysége kellő megértéssel fog találkozni, megelégedett kívánságainak egyszerű nyilvánításával.